Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

Judaeorum). Az első feljegyzés csak 1727. szeptember 1-én készült róluk s ebből kiderül, hogy immár 10 éve élnek megyénkben a pincehelyi zsidók. Rohoncról jöttek, s az Eszterházy család joghatósága alatt élnek, házat és boltot bérelnek. 95 Amikor az első zsidó család megjelenik e kis mezővárosban, mindössze fél­száz taksást számlálnak benne. Ügy tűnik, hogy Ábrahám Sámuel és a közös háztartásban vele lakó Jakab és Mihály zsidók rendezett anyagi körülmények kö­zött élnek, ök bérlik a pincehelyi malmot is. 90 Az első években a zsidók családtagjai Rohoncon maradnak, ahova a férfiak minden évben legalább egyszer, az őszi hónapokban esedékes hitközségi válasz­tásokra, hazalátogatnak. Amikor az egzisztenciát megteremtik maguknak Pin­cehelyen, akkor elhozzák feleségüket és gyermekeiket. A kapcsolatot persze ez­után is fenntartják szülőhazájukkal. Ezek a kapcsolatok nemzedékeken át meg­maradtak. Mindkét fél ragaszkodott ehhez, úgy kívánta az érdekük is. A kiván­dorlókat családi kapcsolatuk és kegyeletük fűzte szülőföldjükhöz, az ősi közösség tagjai sokáig elvárták, hogy az eltávozottak visszatérjenek körükbe. Az is kö­vetelmény volt, hogy házasságukat az ősi hitközségben kössék meg. Anyagi hoz­zájárulást kívántak meg az idegenben letelepedőktől az anyahitközség fenntartá­sához. 97 A morva földesurak zsidó alattvalóikat örökös tulajdonuknak tekintették, kik még ideiglenes eltávozásukat is kötelesek voltak bejelenteni. A Tolna megyé­ben letelepült zsidóktól még éveken át megkövetelték bizonyos úrbéri szolgálta­tások teljesítését. Ábrahám Sámuel évi 60 forintot fizetett korábbi, ú. n. „örökös urának', hiszen a nem-zsidó alattvalókhoz hasonlóan földhözkötött volt ő is. „Erb und Leibeigen Unterthanen und Servi Glebae" — olvasható a korabeli fel­jegyzéseken. 98 Amikor Dalmata János szolgabíró a pincehelyi szemléről készített latin nyelvű jelentését keltezi (1727. szeptember 1.), már három famulust alkalmaznak a zsidók boltjukban, s a bolt nem holmi rozzant piaci bódé, hanem zsilárd, kő- és téglafalú építmény, amelyhez lakás és gazdasági épület is kapcsolódik. Dombóváron 1720 óta tartózkodik Ábrahám Izsák; Morvaországból jött, s bizonyos, hogy nemsokára magával hozta feleségét és öt fiát. Eljött egy metsző is, akinek évi 24 forint a fizettsége. A háztartás kiegészül egy keresztény kocsis­sal, aki a zsidó ünnepeken a zsidó ember számára tilalmas, de nélkülözhetetlen munkákat is elvégzi. Ez a kiterjedt háztartás szerteágazó tevékenységet folytat: elvégzi az uradalmi pálinkafőzde és mészárszék teendőit, nyitva tart egy szatócs­üzletet és eljár a vásárokba árusítani. 99 Dőry László, Styrum-Lymburg Károly, Claudius Florimundus Mercy és a tolnai Wallis-család nem követik Eszterházy haladó türelmi politikáját a zsidó­kérdésben. A német telepesek kívánságára a más felekezethez tartozók letele­pülését meggátolják. Fennmaradt Mercy tábornok reflektálása: „Kein Jud einge­setzt oder eingedrungen werden solle — ist placefiert." Azaz: teljesíti a németek óhaját és nem engedi meg a zsidók letelepedését és működését. 100 Magyarok és nemzetiségiek 1720-ban Az előzőekben bemutatott 10 éves periódusban módosult a megye nem­zetiségi tablója. A magyar lakosság a meghatározó, nőtt a németek száma és né­mileg csökkent a rácok részaránya. 5?

Next

/
Oldalképek
Tartalom