Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

A fennmaradt összeírások szerint: — színmagyar lakosság él 33 községben — túlnyomórészt magyar lakosság él 10 községben — túlnyomórészt német lakosság él 2 községben — túlnyomórészt rác lakosság él 5 községben — tisztán rác lakosság él 3 községben — tisztán németek laknak 5 községben — zsidók élnek 2 községben — tótok élnek 2 községben Acsády Ignác munkatársai az 1715. évi összeírás névelemzése alapján Dunaföldváron, Felsőnyéken, Medinán, Nagymányokon, Pincehelyen és Tolnán öszszesen 16 tót nemzetiségű adózó családfőt számlálnak. De 1720-ban csak 12 családfőről mutatják ki, hogy tót, s ezek Dunaföldváron és Faddon találhatók. Az öt év leforgása alatt Dunaföldvárról két tótnak nevezett család került el. Egyikükről, Herczeg Istvánnéről (Lengyel Katalinról) megtudjuk, hogy tótul is beszélt.

101 1719-ben özv. Hegedűs Mártonné is „tótul" beszél a Faddra érkező koldusasszonnyal.

102 „Tótul" beszedni viszont azt is jelentette, hogy szláv, éspedig délszláv nyelven szólni. 1720-ban Dunaföldváron Kollár és Seszták, Faddon pedig a Cseszko família neve csakugyan szlovák, tót eredetre vall.

103 Bél Mátyás 20 évvel később Dunaföldvár, Fadd, Paks és Tótkeszi tót lakosságáról tesz említést.

104 A XIX. század első negyedében a mözsi, tótkéri és dunaföldvári tótok még beszélték nyelvüket, a kurdi és tótkeszi tótok elmagyarosodtak.

105 A BELSŐ VÁNDORMOZGALOM A megye gazdasági életét bénító munkaerőhiányon az állam, a vármegye és a földesurak úgy akartak segíteni, hogy a telepeseknek kedvezményeket, a terhek alóli mentességet biztosítottak. A jószándékú befogadtatás azonban visszájára fordult. Azok a jobbágyok, akik elhagyták lakhelyüket és földesurukat, és más megyében, más földesúr birtokán telepedtek meg, többnyire csak addig maradtak, amíg adómentességük tartott, majd továbbvándoroltak. Ezzel csak fokozódott a vándormozgalom és a munkaerőhiány. A migratio colonorum, a telepesvándorlás okait a következőkben látjuk: A néhány száz-, esetleg ezerfős őslakosságba beidegződött a veszedelmek elől való menekülés készenléte. Gondoljunk csak a felszabadító háborúkra és a Rákóczi-szabadságharc eseményeire! Ezek kibillentették az embereket a normális életkeretből. Tóth Mihály egykor tolnai lakos a felszabadító és a kuruc háborúk során többször elhagyta Tolnát. A kuruc háborúk vége felé örökre hátat fordított szülővárosának és bogyiszlói lett, akárcsak a tolnai születésű Csatári Mihály, aki Buda visszavétele után Bogyiszlóra költözött. Onnan Győrbe került, a következő év tavaszán újból Tolnán található, ahol tizedmagával a császári hadiellátó magazinnál robotol. A szűkös bérezés miatt 3 év múlva elszélednek, többségük Bogyiszlón telepszik le. A Kalocsai Érseki Levéltárban fennmaradt vallomások szerint Tolna megye nem annyira a török, hanem a kuruc háborúk miatt néptelenedett el. Az emberi tragédiákat láttató vallomások tömegéből ideiktatunk egyet: „.. .látván a 58