Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szenczi László: A népi demokrácia közoktatási rendszerének kialakítása Tolna megyében (1945-1948) • 501

További 11 népiskolában megszervezték az általános iskola V. osztályát, de tanerőhiány miatt a többi felső tagozati osztályokban nem tértek át a szakrendszerű oktatásra. A jelentés kitér arra is, hogy 42 népiskolában (főleg felekezeti jellegűékben) az általános iskola bevezetése megvalósulhatna, ha az alsó és felső tagozatokat egyesítenék, illetve megegyezéssel megosztanák, s így működnének együtt a különböző jellegű helyi iskolák. Az ilyen irányú központi, megyei vagy éppen helyi kezdeményezések mind ez ideig meddők maradtak. 162 népiskolában, a tanfelügyelői jelentés szerint részben a beiskolázott tankötelesek kis létszáma, részben az iskolák elszigeteltsége miatt nem valósítható meg az általános iskola.

47 A Tolna megyei helyzet tehát egyáltalán nem rózsás. Erősen érezni azt, hogy a továbblépéshez nagy harcra lesz szükség. Az egyik 1946. évi tanfelügyelőségi előadói jelentés arról tájékoztatja a VKM-et, hogy Tolna megyében a tanítóság, az iskolafenntartó hatóságok, a pártok, a nemzeti 'bizottságok, s maga Tolna megye dolgozó népe a legnagyobb lelkesedéssel csatlakozott az általános iskola gondolata mellé, s minden lehetőt megtettek annak minél tökéletesebb és gyorsabb megvalósítása érdekében. A tanítók vállalták a munkatöbbletet, a tanítva tanulás terhét, az egyházak és községek, de maga a nép is az új állások szervezésével járó megnövekedett kiadást. Volt iskolafenntartó, mely az általános iskola érdekében 3 nevelői állást is akart szervezni, a 81.236/1946. VKM sz., valamint a 81.237/1946. VKM sz. rendeletek alapján az álláshirdetéseket is megtette. Annál nagyobb lett a meglepetésük, amikor tudomásukra jutott a 92.340/1946. VKM sz. rendelet, mely szerint a nem állami jellegű több tanerős iskolánál új állások esetén államsegély nem folyósítható. Nem csoda tehát az elkeseredett megfogalmazás: „Az urak eddig is becsapták a népet, most is csak ugyan azt teszik." Tolna megyében már ekkor sok helyen sürgetik az iskolák államosítását, mert látják, hagy „máskép sokáig épen azokon a helyeken nem lesz az általános iskolából semmi, amelyekért pedig tulajdonkép erre az egész rendszerre szükség volt." A helyzeten bármi módon, de segíteni kell — sürgetik többfelé —, mert az általános iskola iránt eddig tapasztalt lelkesedést és áldozatkészséget soha többé a maihoz hasonló mértékben felkelteni nem lehet. A Tolna megyei nevelők — éppen az általános iskola személyi feltételeinek biztosítása érdekében — sürgetik a vizsgával egybekötött átképző tanfolyamokat. Szerintük a jelenlegi tanfolyamok az ellenkező célt érik el, mert a tanfolyamok anyaga „innen-onnan kiollózott, vagy eredetieskedő tákolmányok", melyekkel a világnézeti átképzést megoldani nem lehet. Nehezíti megyénkben az általános iskolák szervezését a kitelepítés. Az idetelepített tanítók iránt bizalmatlanok, de nem szívesen bízzák gyermekeiket a betelepültek sem a kitelepítés során itthon maradt tanítókra. Ezekhez a bajokhoz járul még az is, hogy a telepesek nem hajlandók sem egyházi adót, sem iskolafenntartó díjat fizetni. Állami iskolát követelnek, mely meggyőződésük szerint az ellentéteket jobban eltüntetné és a nevelést is egységesebbé tenné. Mindezek miatt a völgység! járás 42 telepes községében alig van általános iskola. A tanítóság egyik legnagyobb problémája a tankönyvkérdés megoldatlansága, mely ugyancsak hátráltatja az általános iskolák szervezését. A nevelők szerint a tankönyvet úgy nem szabad pótolni, mint Bátán, ahol a gyermekektől összeszedett könyvekből valahol valaki egyes részéket kivágott, másokat be520