Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

„Mi Schelklingen felső-ausztriai város polgármestere és tanácsa tudtul adjuk, hogy ezen sorok átadói: a tisztességes Andreas Feierstadler Susanna há­zastársával és négy gyermekével, névszerint: Martin, Matheus, Joseph és Maria Feierstadler, Joseph Egle Katarina házastársával és 7 gyermekével név szerint: Caspar, Georg, Andreas, Maria, Ursula és Franciska Egle, valamint Hans Georg Egle Agata jeleségével és 7 gyermekével, név szerint: Georg, Christian, Johan­nes, Maria, Magdaléna, Anastasia és Elisabetha Egle báró Stürtz alattvalói a Preyssgauban fekvő Freyburg mellett levő Buchhaimbi és Hochdorfi születésűek hiteles igazolással és elbocsátó levéllel 7 héttel ezelőtt ideérkeztek és ezideig ezen a környéken tisztességesen és becsületesen viselkedtek, most azonban szán­dékuk tervezett utazásukat a Tolna megyében fekvő Dewellre megtenni és ott Jobaházy Dőry László Dewell földesura ... alattvalóiként császári útlevéllel meg­telepedni ... Egyúttal tanúsítjuk, hogy itt és a környéken jó, friss, tiszta és egész­séges levegő uralkodik és semmilyen járvány miatt zárlat alá helyezett vagy gyanús helyen nem fordultak meg . . " m A tanúsítványban említett breisgaui Freiburgot a Fekete-erdő fővárosá­nak tekintik. A Felső-Rajna vidékének közelében fekszik Strassbourg és Basel között. Erre halad ma is a Rajnát Itáliával összekötő vasútvonal. A Frei-burg szó szerint szabadsággal bíró várat jelent, olyan helyet, amelyben vásárt is tar­tanak. Lakóit Záhringen herceg, a város alapítója „az én kereskedőim"-nek szó­lította. A herceg nyugalmat és fejlődést garantált lakóinak. Freiburg nem vé­letlenül lett tehát a délnémet városok mintaképe, míg a keleti német városok Magdeburg kiváltságait irigyelték. 57 Mint kiderült (a schelklingeni polgármester leveléből): Freiburgot az ost­romló seregek kifosztották, majd felgyújtották; lakói Magyarország egy kis zu­gában, Tevelen készülnek letelepedni. Éppel János, Tevel monográfusa kimutatta, hogy 1712. július 12.—1715. szeptember 15. között 11 csoportban összesen 190 német (sváb) család, mintegy ezer lélek érkezett a községbe. 58 1716 júliusában Dőry László biztatására és költségére 2 férfi érkezett meg Tevéire, 59 hogy körülnézzen és hazájába visszatérve rábeszélje honfitársait az áttelepülésre. Felbinger, aki már 1713-ban ajánlkozott a toborzás véghezvite­lére, csakhogy elintézhesse Dőryvel, a Haditanács ágensével a belgrádi vagyon visszaszerzését, most újból színrelép. Egy 1716. december 16-i levelében arról tájékoztatja Dőryt, hogy a Biberach környékén meghirdetett telepítési feltéte­leket kedvezőnek tartja, de tudni szeretné, hogy mennyi gabonát és szarvas­marhát kapnak a gazdálkodás elindításához, és mikor kell az árat kifizetniük? — Érdekli, hogy mennyi termény- és pénzjáradékot kell fizetniük, ha letelik a 3 adómentes év, és végül mennyi lesz a robot? Felbinger, a toborzás jutalmaként házat és örökös adómentességet kér Dőrytől. 60 Felesége belgrádi születésű („eine geborene bürgerin von Belgrád"), apósát Hadzsi Husszeinnek hívják, két szép háza és számos birtoka volt. A török seregek kiűzésekor — visszatérése reményében — elásta pénzét a város köze­lében. De a háború alatt minden elpusztult és a terepviszonyok úgy megváltoz­tak, hogy nem tudta meglelni az elásott pénzt — írja Felbinger. A továbbiakban arról tájékoztatja Dőryt, hogy a Bodeni-tó, Constanz, Reichenau és általában a Fekete-erdő vidékén számosan élnek föld nélküli szegény emberek, akik kedve­zően fogadnák a toborzócédulán tett ajánlatokat. Bár 3 évvel ezelőtt sokan csa­lódtak a teveli viszonyokban, mégis úgy tűnik, hogy lesz elég jelentkező. Azon­48

Next

/
Oldalképek
Tartalom