Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

ban azt is elárulja, hogy a Fekete-erdőbeliek és a breisgauiak féktelen emberek, nehéz velük boldogulni.

61 Viszont mindegyik egyenes választ vár Felbingertől, hogy velük tart-e hosszú, fáradságos útjukon, és velük marad-e Tevelen a megtelepülés nehéz éveiben? A levélben említett toborzó-cédulát már bemutattuk a Telepítők és telepítési feltételek című fejezetünkben, ezért e helyütt csak hatásáról szólunk. Az 1718. évi toborzás hatására közvetlenül Tevéire nem, de Tolnán és a Kakasd mellett fekvő Belacon (ma Kakasd község része) többen is megtelepedtek. Űgy látszik, hogy ezeken a helyeken megtalálták mindazt, amiben német földön szűkölködtek, s amellett a klíma is kedvezőbb volt. A komfortos gazdálkodáshoz és életvitelhez szükséges négy „W", azaz a Wald (erdő), a Wasser (víz), a Wiese (rét) és a Weinberg (szőlő) garantálva volt mindegyiküknek.

62 A Dőry család levéltárában őrzött korabeli levélben Marx Schlichterlin belaci új gazda azt írja a még Németországban tartózkodó feleségének, hogy ha másoknak is kedvük támadna, hát bátran jöjjenek, mert földművest és iparost korlátlanul befogad a földesúr. Kéri feleségét: mutassa meg levelét az otthoniaknak, köztük Bartl Bergmeister molnárnak, aki itt akár építhetne is magának malmot, s ezzel a lakosság sokat megtakaríthatna magának, de kibérelhetné az uraság malmát is. Biztatja feleségét, hogy adja el a házat és jószágait, de tartsa meg a ruhaneműeket, a szerszámokat, a láncokat, mert azokból errefelé hiány van. Ulmtól Tolnáig a Dunán utazhat, Tolnán forduljon a földesúr ispánjához, aki gondoskodik idekalauzolásáról.

63 A német ajkú lakosság száma 1715—1720. között 53-ról 168 családra emelkedett. A birtokosok telepítési akciója eredményeként Kakasdon, Györkönyben Sárszentlőrincen, Bátaszéken és Cikón 1718-tól kezdve német családokkal találkozunk. Kismányokra valószínűleg 1719-ben érkeztek az első (evangélikus) német telepesek.

64 1715-ben csak Tevelen, Szekszárdon és Tolnán számlálnak német családokat, öt év múlva már 13 helységben megtalálhatók. Szekszárdon a korábbiakhoz képest 4-ről 16-ra, Tolnán 1-ről 8-ra emelkedett a számuk. Tisztán németajkú lakosságot találunk Kakasdon, Kismányokon, Majoson, Sárszentlőrincen és Závodon. Túlnyomórészt németek élnek Cikón. Tevelen az uradalmi molnár kivételével mindenki német.

65 összefoglalva: 1710-ben — tudomásunk szerint — nem éltek németek a megyében, 1715-ben az összlakosság 4 százalékát, 1720-ban 12 százalékát tették ki. Rácok Az alábbiakban „rác"-nak nevezzük mindazokat a délszlávokat, akik Basznia, Szerbia és Horvátország különböző tájairól kerültek vidékünkre. A magyar nyelvhasználatban ez a gyűjtőfogalom éppúgy meghonosodott, mint a „sváb" kifejezés. Tudjuk jól, hogy a hazánkban letelepedett német ajkú lakosság sem csupán a korabeli Sváb-tartományból, hanem a Német birodalom egyéb tartományaiból, így Pfalzból, a Fekete-erdő és a Rajna vidékéről érkezett hozzánk, A török hódoltság idején és a XVII—

XVIII. század fordulóján megyénk számbavett lakosságának nagyobbik fele rácokból állt. Többségüket a törökök telepítették le, a századfordulón Pincehelyen Eszterházy Pál, a Sárköz alsó felében a bátai apát kísérletezett letelepítésükkel. A törökök számos kedvezményt 49