Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

„bonyhádi tarka" szarvasmarha tenyésztőinek bevándorlását hangoztatják, a többség azonban szívesen időzik el a gonosztevők, a csavargók, a törvény szigora elől menekvők ecseteiésénél. Egyetlen irányzat mellett nem foglalhatunk állást, inkább felemlítünk néhány példát. Schmidt János szerint sokan titokban („Bei Nacht und Nebel") vándoroltak ki Hessenből, hogy a földesúrnak fizetendő váltságdíjtól szabaduljanak. Aztán szerencsés megérkezésük után bibliai példával színesítik a szökés körülményeit: Mózes 2. könyve 15. fejezetében leírt történethez hasonlítják, vagyis úgy menekültek meg, mint Izrael fiai a Vörös-tengeren át a fáraó üldöző seregei elől. Ma már fel nem lelhető gyülekezeti anyakönyvekre hivatkozva állítják, hogy olyanok jöttek Magyarországra, akik odahaza rossz fát tettek a tűzre, mint a Kalaznóra menekült Láng János is, aki embert ölt.

52 Az első császári útlevélen 18 német család neve szerepel. Hogy végül is hol kötöttek ki, nem tudni. Tevelen semmi esetre sem, mert nevükkel ott nem találkoztunk. 1712. október 29-én VI. Károly császár engedélyt ad Jobaházy Dőry Lászlónak és Monaszterly Ádámnak, hogy 37 családot Tevéire szállítsanak. Három év múlva 14 családot Tevelen találunk, a többi sorsa ismeretlen.

53 Eközben Bécsben tovább folyik a telepesek toborzása, Jákob Huber Svábországból, Kristoph Baumgartner a Fekete-erdő vidékéről, Georg Ulrik Keller és Joseph Harter a Heckenberg uradalomból „egyéni" útlevéllel indulnak el 1713-ban Tevéire, majd egy harmadik csoportos útlevelet is kiállítanak 22 családnak. Megtiltják a hajók elhagyását, de úgy látszik, hogy mégsem érték el úticéljukat, mert bizony Tevelen nem találkozunk nevükkel. A negyedik útlevélen — amelyet 1714. szeptember 15-én állítottak ki — a 32 név szerint megnevezett földművesen kívül 8 egyéb foglalkozású is szerepel, úgymint: tanító, bognár, lakatos, molnár, szappanos, szíjgyártó és takács. A névelemzés alapján csak egyikük azonosítható az 1715. évi országos összeírás teveli névsorával.

54 Tevel monográfusa megtalálta az Ulm mellett fekvő Schelklingen város polgármesterének 1714. március 9-én keltezett és német nyelven Dőry László bécsi lakására címzett levelét, amelynek alább közölt magyar fordításából kiderül, hogy a teveli uradalom még milyen sok munkáskezet igényel.

55 „Amit Nagyságod és Kegyelmed Bécsből az elmúlt év december 27-én nekem válaszolni méltóztatott, ezért köteles hálámat fejezem ki, különösképpen a magas kegyért és bizalomért, hogy 1000 háztartásra még szükség lenne és Nagyságod azokat oltalmába fogadni szándékozik; amikor most tényleg 34 vagy több háztartás akad, amely Nagyságod protekciója alá kívánkozik, amiért is Nagyságod legyen oly kegyes egy császári útlevelet a mellékelt névjegyzékre kiállíttatni és nekem elküldeni, vagy engem értesíteni, hogy ezeket a háztartásokat vagy többet óhajt-e, én mindenkor parancsa szerint fogok eljárni. Azonban nem tudom, hogy ezek az emberek akár mindegyike 200 forint készpénzzel fog-e odaérkezni, mert ezek még nagyrészt Freiburg ostrománál fel lettek gyújtva és ki lettek fosztva, s most nincs annyi pénzük; annyit birtokolnak még a hazájukban fekvő javakban, amit a jövőben el tudnak adni... Schelklingen, 1714. március 9. Johan Luib itteni polgármester." A települési okmányok egy sajátos fajtája az egészségügyi tanúsítvány. Ebből 5 darab maradt fenn a Dőry család levéltárában az 1713—1714-es évekből. Az Ulm—Regensburg közti 209 kilométeres Duna-szakaszon ötször láttamozták ezeket a tanúsítványokat. ízelítőül közöljük az 1713. november 23-án Schelklingen város polgármesterétől származó tanúsítvány magyar fordítását: 47