Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Illés Ferenc: Adalékok a mezőgazdasági termelés történetéhez • 407

Termésátlag hektáronként a főbb terményeknél: 1923-bam 1924-ben 1925-ben búza 14,3 mm 7,7 mim 16,6 mm tengeri 17,4 mm 24,8 mm 22,7 mm burgonya 50,8 mm 77,4 mm 90,7 mm rozs 14,3 mm 8,2 mm 15,1 mm árpa 14,5 mm 6,7 mm 16,3 mm zab 13,9 mm 7,1 mm 15,4 mm cukorrépa 220,9 mm 179,4 mm 232,0 mm Itt ami szembetűnő, hogy egy rossz időjárású év micsoda súlyos következményekkel jár, hogy a megyei gazdaság extenzív módja mennyire védekezésképtelen a természettel szemben. Csak a szerencsés 1925-ös év menti meg a vármegyét az éhínségtől. Persze a szerencse mellett a kapásoknak az az ésszerű termelése, ami a statisztikában is látszik, sokszor segít. A burgonya, s néha a kukorica néptáplálék. Burgonyából, az önellátásra törekvő kisgazda 10 kh-ra legalább 1 kh. burgonyát vet a család biztos megélhetése miatt elsősorban. Másodsorban szerepel itt, mint szempont az állattenyésztés. Ehhez a kukoricatermelést kell inkább figyelni. Területi aránya Tolna megyében épp ezért magas. A vetésterületek arányai az állattenyésztésnek vannak alárendelve. A vetéseredmények nemcsak az időjárástól függnek, növelésére tőkére lenne szükség. Hitel azonban nincs, ráadásul az adó- és árpolitika is egyre sérelmesebb. Jellemző példa, hogy a megyében a cséplőgép 1923-ban 1087 volt, 1925-ben pedig nemhogy nőne, hanem 1007-re csökken a számuk.

49 Az elmaradottságot jól mutatja, hogy szántógép mindössze 59 van, ebből 40 traktor, mind az uradalmak kezében. A kilogrammonkénti 30—40 koronás műtrágya jórészt megfizethetetlen. Az 1924-es eredménytelenséghez azonkívül az is hozzájárult, hogy a megelőző évben nem termett meg a vetőmagnak való. Ilyen feszültség gyakori a földművelésben, mely azt az ellentmondást szüli, hogy mennyit fordítsanak élelemre, s mennyit vetőmagra. Fennáll ez az abraktakarmányok esetében is. A gazdáknak meg kell találni a legkisebb rosszat. Az ember kénytelen összehúzni a nadrágszíját, de ettől még a jövője nem oldódott meg, mert ha a tehene, a hízója leromlik télen, akkor visszaeshet a fejlődése, ráfizetés lesz a tartása. A fenti három év eredményeihez az is hozzátartozik, hogy átlagosan igaz, hogy vagy a gabonák teremnek jól, vagy a kapások. Ez a hatás figyelhető meg az extenzív gazdaságra időjárás következetében. Ugyanis, ha sok a nyári eső, akkor gyenge a gabona, a betakarításnál is sok a veszteség, viszont a kapások jobban nőnek, vagy fordítva.

50 A meleg időben, nyáron jól beérik a gabona, de kisül a legelő és a kukorica. Ez furcsa egyensúly is egyúttal, a természet hatása, sajnos a gazdálkodók nem tudjak befolyásolni. Az említett években a következő konkrét problémák is fölmerültek. Az 1922-es esztendőben közepesen gyenge évet zárt a mezőgazdaság. A továbbiakban ez a vetőmaghiányban jelentkezik, amit a jó termésű 1923-as esztendő még mindig nem tudott egyensúlyozni, ekkor jelentős egérkárok csökkentették a termést. Az őszi vetésben ugyancsak egérkár és jelentős fagykár volt. Katasztrofálisra akkor vált a helyzet, amikor a hirtelen jött hóolvadástói a kaposmenti területeket elborította az áradás. Majd ezt tetőzte, hogy a sok nyári esőzés következtében gabonarozsda lépett fel, s az ezt követő forróságban a búza szeme megszorult, a rozsnak a kalászai nagyon ablakosak lettek.

51 419