Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Illés Ferenc: Adalékok a mezőgazdasági termelés történetéhez • 407

Az ez évi jó kapástermés, valamint a megnyutatóan jó, 1925-ös esztendő billenti helyre az egyensúlyt. A központi irányítás azonban ez éveikben még sántikál, nem tudják megszervezni a vetőmag-csereakciókat pl. burgonyából. A gabonaüszög terjedése elleni intézkedéseket pedig a gazdák nem tartják fontosnak. Rendeznek tanulmányi kirándulásokat (pl. Fácánkert), téli gazdasági tanfolyamokat. Azonban ez az elmaradott viszonyokat alapvetően nem befolyásolja. Az, hogy báró Jeszenky József uradalmában szántógép és javítóműhely mellett öntözőberendezés is található, szenzációnak számít és ide is tanulmányi kirándulást szervez a GE.

52 Sok a baj a szőlőtermelés körül is ebben az időszakban. A legnagyobb gond a rézgálic beszerzése, ugyanis ez a nélkülözhetetlen szőlészeti védekezőszer hiánycikknek is számít és méregdrága, 1922 decemberében a hivatalos ár 1 kg — 400 korona.

53 A rézgálicproblémával párhuzamosan emelkednek az újságokban a hirdetések a direkttermő „Nova"-szőlővesszőről. Ez a vad, direkttermő ekkor terjed el általánosan Tolna megyében. Más ipari cikkek is drágák. Például egy hektós hordó 4000—5000 koronába kerül. Szaporítja a gondokat a drága szállítás és a gyenge kivitel, valamint az aránytalanul magas adó. A Tolna megyei Űjság 1922. december 9-i száma szekszárdi borvidék súlyos válságáról beszél, ahol a magas árakkal, különösen pedig a rézgáliccal „uzsorálják" a gazdákat.

54 Sürgősen megoldandó a permetezés gondja, az adó felülvizsgálata, valamint a borexport megteremtése. A felsoroltak azonban világpiaci problémák is (olasz, francia import), hiába keresik ez ügyben az alispánt a szőlősgazdák, ígéreten kívül mást nem kaphatnak. Szaporodnak ezzel egyidőben a szőlőárverések és eladási hirdetések. A túlméretezett maíl'omíipar is vádságiban van. „1921. első felében tartott egészségügyi vizsgálat üzemszünetben találta Sióagárdon a Wolf-«féle gőzmalmot, amelyet egy félév múlva már le is szerelteik. Szünetelt a decsi, azelőtt Vay-féle rt.-i motoros-gőzmialoim, és leszerelés alatt áüt az őcsényi rt.-d malomi is..." — összegzi a helyzetet Mérey Klára egyik tanulmányában.

55 Az újsághirdetésekből kiderül, hogy a mezőgazdasági iparcikkek kínálata viszonylag magas, kül- és belföldön egyaránt, csak éppen a válságban élő mezőgazdaság nem képes felvásárolni bármely szüksége is volna rá. Ha a vetésterületek és a vetésmennyiségek arányát vizsgáljuk, láthatjuk, hogy a földművelést a megyében az állattenyésztés kiszolgálása erősen befolyásolja. Az alispán 1923. március 27-i közgyűlésen úgy fogalmaz, hogy az „állatállományunk egyetlen vagyonunk".

56 Ugyanitt számol be az alispán a megye állattenyésztési problémáiról is. Beszél az állategészségügyi törvény ósdiságáról, arra hivatkozik, hogy az oly fontos export lebonyolításának egyik akadálya a külföldi egészségügyi rendszabályokhoz nem alkalmazkodó magyar állapot. Látszik, hogy a megyének döntő érdeke az export, ezért az állategészségügy kiemelt feladat időszakunkban. 1922-ben a szakszolgálatot egy megyei és hat járási állatorvos ellenőrzi és 1 városi, 2 községi, 14 kör-, valamint 6 magánállatorvos látja el. Veszélyes a lépfene ebben az időben (elhullik 8 községben 14 szarvasmarha) és a száj- és körömfájás, mely hat községben fordul elő. Tarthatatlan groteszk állapot, hogy a gazdák titkolják, ameddig lehet ezt a betegséget, mert félnek az állat kiirtásától, hiszen kártérítés nincs.

57 A világpiac más problémákat is felvet. Első helyen a minőség kérdését. A bonyhádi fajta, bár újra javításra szorul, jellege elismert országosan. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesülés gyűlésén a megyéből ifj. Leopold Lajos erről tart előadást, megjegyezve, hogy tenyészjavításra van szükség holland módsze420