Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Dóka Klára: Lecsapolások öntözések Tolna megyében (1885-1948) • 381

pedig a Völgységi-patakba torkolló, kiásott „szárító csatornával".

75 Tolnanémedin 1899^ben a rétbirtokosok összesen 18 kat. hold 339 négyszögöl réttel rendelkeztek, amelyből 9 kat. hold 1522 négyszögölet kellett mentesíteni.

76 Kakasdon Lambert Mátyás és érdektársai 48 kat. hold 1411 négyszögöl rétet csapoltak le, amelyen 96 birtokos osztozott. A viszonylag kis területen 1040 m hosszú, 0,5 m fenékszélességű nyílt árkot ástak.

77 Már a 19. század végén találkozunk községi rétlecsapolásokkal is. 1893-ban Kisdorog község rétjeit vízmentesítették, ahol 172 m hosszú csatorna vezette le a felesleges vizet a Hidas-patak malomcsatornájába.

78 1915-ben kezdték meg a szekszárdi városi rétek lecsapolását. Itt a terveket Fejős Károly okleveles mérnök készítette, aki nem tartozott a Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal állományába. A felesleges vizeket nyílt csatornában, zsilipen keresztül a Sióba vezették.

79 1906-ban a katolikus Tanulmányi Alap harci birtokán a Gulyajárás nevű rétet csapolták le, amelynek legmélyebb pontján egy tó is volt. A lecsapoló árok 1780 m hosszúságban épült, a tavat külön, 2300 m hosszú csatorna vezette le.

80 1910-ben Alsóleperden az Eszterházy-birtok rétjeit csapolták le. Itt a lecsapoló árokban építettek gátat, amelynek segítségével télen a vizet jégtermelés céljára felduzzasztottak.

81 1897-ben Schneider Péter és 162 érdektársa a kakasdi réten létesített lecsapolást. Itt néhány érdekelt a réten kívül szántóval is rendelkezett.

82 A lecsapolások akkor is szükségessé váltak, ha a megépült vasutak vagy közutak töltései miatt a csapadékvíz nem tudott rendesen lefolyni. Bezerédj Pál 1900-ban a Hidja és Medina között vezető úttól északra fekvő területeket csapolta le ilyen probléma miatt. A vizet a Holt-Sárvíz mellékágai vezették le.

83 1918-ban Tolna községben a belterületen, két községben létesítettek lecsapolást, amelynek célja a csapadékvíz levezetése volt.

84 Altalánosságban elmondható, hogy az első világháborúig a Tolna megye területén létesített lecsapolások elsősorban a rétek javítását vagy kiszárítását szolgálták. A munkát — az adott technikai feltételeknek megfelelően — nyílt árkokkal hajtották végre. A Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal munkatársai segítettek a tervek elkészítésében, azonban az érdekeltek igénybe vehettek más műszakit is. A területek vízmentesítése perspektívájában a réteken az intenzív földművelés kialakulását is lehetővé tette, ha ehhez az egyéb feltételek is adottak voltak. Lecsapolási munkák változatlanul folytak a két világháború között is. A fő különbség a korábbi állapotokhoz képest az volt, hogy a rétek mellett a legelők, szántók, belsőségek lecsapolása is napirendre került, és a költségeket legtöbbször a községek fizették. A községi lecsapolásokhoz minden esetben a Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal készítette el a terveket, amely biztosította a műszaki irányítást is. 1924-ben Németkéren hajtottak végre községi lecsapolást. A vizet a Hardi (Cecei)-árokba vezették, 755 m lecsapoló árkot és 450 m, illetve 480 m hosszú két mellékárkot létesítettek. A mederből kikotort hordalékból töltés épült.

85 1924-ben végeztek Bereg községben is lecsapolási munkákat. A határban folyó, Kötösgáti-vízfolyás mellett két csatornát építették, amelyek hossza 580 m, illetve 540 m volt.

86 1926-ban Szekszárdon a malontai rétbirtokosság hajtott végre lecsapolást. Az egész terület 164 kat. hold 413 négyszögölet tett ki, azonban a rét mellett szántót és nádast is magában foglalt. A 313 érdekelt közül 44 csak szántóval, 26 nádassal rendelkezett. A főárok hossza 1410 m-t, a két mellékároké 155, illetve 820 m-t tett ki, befogadójuk a Völgységi-árok volt.

87 1931-ben a bölcs392