Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)
Dóka Klára: Lecsapolások öntözések Tolna megyében (1885-1948) • 381
1,5 50,0 80,0 27,0 25,0 11,0 25,0 16,0 5.0 11,5 2,0 0.5 24,0 4,0 2,0 1873-tól — a tolnai és mözsi érdekeltség kiválása után — Szekszárd—Bátai Dunavédgát Társulat néven folytatta működését. 6 E társulat költségén 1870—1872-^ben 37,6 km hosszú töltést építettek, azonban a kalocsai érsekség Duna-jobbparti birtokait nem sikerült a társulatba bevonni. Így a töltések az uradalom nyugati határára kerültek, és a gemenci nyílt ártér védtelen maradt. A társulat érdekeltségi területe 40 604 kat. holdat tett ki. A töltésekben az 1875. és 1876. évi árvíz károkat okozott, azonban az újjáépített védiművék 1890—1893-ban már kiállták a próbát. 7 1896-foan a társulat megkezdte a belvizek levezetését. A fő belvízlevezető csatorna a régi Sió-meder volt, azonban ezen kívül 145 km csatornát építettek, és 1897-iben üzembe helyezték az 5 m 3 /sec teljesítményű bátai szivattyútelepet. 8 A Szekszárd—Bátai Ármentesítő Társulat működése nyomán a Sárköz gazdasági élete átalakult. Az eredeti földhasználat módja a következőképpen változott: Művelési ág (százalék) 1869. 1896. 1930. szántó rét legelő nádas műveletlen 100,0 100,0 100,0 9 A századfordulótól a Paksi és a Szekszárd—Bátai Ármentesítő Társulat egyaránt elsősorban belvízszabályozó tevékenységet fejtett ki. A csatornahálózat dinamikusan fejlődött. A Szekszárd—Bátai Ármentesítő Társulatnál 1890-ben 150 km, 1900-ban 200 km, 1918-ban 230 km, 1935-ben 252 km csatorna volt, amelyek közül 60 km — a Sárvíz és Sió vízének felhasználásával — öntözésre is alkalmas lett volna. A Paksi Ármentesítő Társulat tulajdonába 1907-ben 24,1 km, 1926-ban 29,1 km, 1928-ban 36,6 km, 1934-ben 39,4 km csatorna tartozott. 10 Tolna megye északi részén 1926-ban a Bölcske, Madocsa, Dunakömlődi Társulat alakult újjá. Ártere 10 781 kat. holdat tett ki, és az említett községeken kívül Ordas és Paks egy része is ide tartozott. A szervezet felettese a Bajai Folyammérnöki Hivatal volt, amely Jahn Ernőt küldte miniszteri megbízottként a munka irányítására. A társulat 1928-ban kért engedélyt a Duna menti árvízvédelmi töltések és a szükséges zsilipek megépítésére. 1930-ban a munka gyors befejezéséhez 7500 pengő államsegélyt kapták. 11 A kultúrmérnöki intézmény jelentősége A Duna mentén működő társulatok munkáját a korábbi folyószabályozás alapozta mieg, és tevékenységük elsősorban e munkák továbbfejlesztésére irányult. A megye egyéb területein azonban nem a Duna árvize ellen kellett védekezni, hanem a kisvízfolyások szabályozása, a községek határának, belsőségeinek lecsapolása, a talajjavítás volt a cél. E munkák elsődlegesen a helyi birtokosok, és az egyes, egymástól különböző távolságban lévő községek érdekeit szolgálták, és maximum néhány száz holdas területeken folytak. (Kivételt képez, amikor ko383
