Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

A teveli-zombai uradalom energikus társbirtokosa, Dőry László, a Sopron megyei Jobaháza szülötte. Birtokos nemesi család tanult gyermeke. A bécsi udvari tanácsnál ügyvivői állást vállal és Bécsben a Fleischmarkt-téren található Weisser Wolf (Fehér Farkas) nevű házban van a bérlakása.

7 Ide címezteti a schelklingeni polgármester, a riedlingeni nyomdász és Felbinger Ferenc osztrák toborzó-ügynök leveleit. Az országgyűlések időszakában Pozsonyban tartózkodik. 1701. óta a teveli uradalmat együtt birtokolja Monaszterly Jánossal, a rác milícia egykori alvajdájával. Ugyanebben az évben, szeptember 14-én, Monaszterly ezredes megjelent Eszterházy Pál magyar nádornál és kinyilvánította azt a szándékát, hogy megfelezi uradalmát Dőry Lászlóval, akitől jelentős pénzösszegeket kapott a birtokadományozási eljárás fedezésére.

8 Monaszterly János 1709-ben meghalt, így a 10 800 Ft-ra becsült uradalom telepítési gondja és a holt tőke mozgósítása gyakorlatilag Dőryre hárult. (Monaszterly Jánosnak volt három fia, köztük Ádámmal még találkozunk, de ők távoltartották magukat az aktív birtokigazgatástól.)

9 Dőry László az 1710—1720 közti időszakban ezernél több német gazdát akart letelepíteni, s azoknak 3 évi adómentességet ígért mind az állami, mind a földesúri terhekre. A gazdálkodás megindításához 1712-ben tett nyilatkozata szerint kölcsönkért igásjószágot, tehenet és vetőmagot ígért.

10 A szabad évek lejártával a telepesek évi 3 forint cenzust kötelesek uruknak fizetni, vagy pedig az élőszóban megállapítandó urbárium szerint fognak robotolni. [Az urbáriumot nem találtuk meg, de Ertlmayer — Dőry ispánja — a teveli bíró ellen írt panaszlevelében hivatkozik olyan szerződésre, amely állítólag 3 adómentes évet (a földbér, dézsma és robot alól) ígér, de pl. egész évre kiterjedő kocsmáltatási jogot nem szavatol; ellenkezőleg! Emlékeztet a környék, sőt az egész országban kialakult szokásjogra, t. i. a kocsmáitatás az év felében a földesurat illeti meg]. Ha netán valamelyik telepes nem akar megragadni Tevelen az adómentes évek lejárta után, akkor köteles további 3 évig adófizető jobbágyként szolgálni, s csak ezután távozhat.

11 Dőry ezenkívül ecseteli a teveli éghajlati és terepviszonyokat (pl. azt, hogy van marhalegelő, dúsan termő rét, friss víz, szőlőhegy, erdőség és egészséges levegő). Mint látni fogjuk, 1712-ben érkezett az első telepes-csoport, amit rövidesen 3 másik csoport szervezése követett. 1716 decemberében újabb toborzásba kezdenek.

12 Felbinger Ferenc — Dőry egyik telepítési ügynöke — közli, hogy a Bodeni-tó környékén kihirdette gazdája telepítési feltételeit. Bőséges munkaerő-felesleg van Konstanz, Reichenau és Donaueschingen vidékén, s ezek az emberek szorgalmas, istenfélő polgároknak látszanak, csak egy nagy baj van: a jobbmódúak — akik a telepítési feltételben kikötött vagyonnal rendelkeznek — a 3 évvel ezelőtti kudarcok hallatán idegenkednek lakóhelyük elhagyásától, a vagyontalanok viszont arra várnak, hogy toborzójuk, t. i. Felbinger is kezdjen el csomagolni, máskülönben nem hisznek ígéreteiben. Felbinger már régóta készül jönni Biberachból, ahol könyvelőként az állandó háborús zaklatások és megélhetési gondok közt tartja el családját. Mint 1713. szeptember 7-i leveléből kiderül, azt szeretné Dőrynél elérni, hogy szerezze vissza felesége Szerbiában fekvő birtokait és két belgrádi házát. (Felbingerné és lánya belgrádi születésűek, a város 1688. évi ostrománál estek fogságba; ez idő szerint a német birodalomban élnek, de ,,ez a sovány és nyomorúságos ország nem akar nekik tetszeni"). 37