Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

Dőry ragaszkodik a telepítési feltételekben kikötött 40 forintos letelepedési illetékhez (alighanem az 1712. évi telepítés tapasztalatain okulva így óhajt védekezni a kalandorok ellen, akik a kötelezettségek teljesítése elől meglépnek). Az 1716-ban együttálló német csoport a telepedési illeték erélyes követelése miatt meghátrál és inkább Pfalzba indul, ahol ebben az időben munkaerőhiány lépett fel, mert onnan elűzték a protestánsokat, akik Angliába és Erdélybe vándoroltak ki.

13 Dőry nem hagy fel a toborzással. 1718 nyarán megállapodik Marx Schlichterle nevű jobbággyal, hogy 100—200 német családot összeszednek és Tevéire indítják őket. Schlichterle megígéri, hogy megszerzi magának is a kivándorlási engedélyt, mert „nincs más vágya, mint az ő (t. i. Dőry) birtokán élni és halni." Ez a derék jobbágy megtartotta ígéretét; 1718 szeptemberében megváltotta magát egykori földesurától és az 1719. évi Tolna megyei összeírásokban — többekkel együtt — új jövevényként látjuk Tevelen.

14 Valentin Ulrich riedlingeni nyomdász 1718 szeptemberében arról értesíti Dőry Lászlót, hogy elkészült 200 darab toborzócédula, s megkezdte azok terjesztését (Konstanzban az újságok is hirdették). Tevel monográfusának szívességéből közölhetjük Dőry László német nyelvű toborzócédulajának magyar fordítását. „Mindenki tudtára adjuk, hogy akiknek kedvük van a nagyságos stb. uraságuk tudtával és beleegyezésével a Bécsben székelő Jobaházy Dőry László magyar ágens úr Pécs fölött Tolna megyében fekvő területen az uradalmában családostul letelepedni, Felbinger Ferenc belső tanácsos és vásárcsarnoki felügyelő úrnál Biberachban jelentkezzenek, aki teljhatalommal fel van ruházva az oda kivándorlókkal szerződést kötni. Először, hogy minden odaérkező sajátjául kap termékeny, kútforrással és erdővel rendelkező helyen 30 hold szántót, 8 kaszás rétet, 16 kapás irtvány-szőlőt, 18 öl széles és 45 öl hosszú házhelyet kerttel, épületfát ingyen, tűzifát jutányos áron. Három szabad esztendő; röghöz kötött jobbágyság nincsen, bormérés Szent Mihály napjától karácsonyig, legelő elegendő 20—25 állat számára, juhokat és sertéseket nem számítva. Ezért minden odavándorló ad 50 forintot, felét letelepedéskor, felét két év múlva. A három szabad esztendő letelte után mindenki évente két részletben ad 5 forint pénzt, 9 napi kézi robotot és 9 nap igásrobotot szekérrel vagy ekével; aztán évente egy fuvart 6 mérföld távolságra, ezenkívül mindenki ad 20 sertésből 1 sertést makkoltatásra. Lehet fél vagy negyed telket elfoglalni arányos szolgáltatások mellett. Ezen a helyen van már egy német katolikus lelkész és 52 sváb család és szükség van még itt közel 2000 családra, köztük mindenféle mesterségek számíthatók; ezt az uradalmat egy sváb tiszttartó kezeli és magyarok nincsenek és csupán katolikusok nyernek felvételt. Az oda kívánkozókat Biberachban, miután egy létszám együtt van, császári útlevéllal látják el és anélkül nem utazhatnak."

15 Ugyanitt ismertetjük Wallis gróf, Tolna, Kakasd és Belac földesurának telepítési feltételeit, amit Marx Schlichthárlin — eredetileg Tevéire irányított — Belacra települt gazda a Biberach környékén élő feleségéhez írt 1718. július 21-én keltezett leveléből tudunk kikövetkeztetni. Ezek szerint a földesúr 3 évi adómentességet ígér, ennek lejárta után az igásjószággal rendelkező jobbágyok, valamint a szántóval, réttel és kerttel, illetve szőlővel bíró zsellérek évi 1 forint 30 krajcár cenzust fizessenek. Évi 3 napon át kell robotolni, amit napi 15 forint 38