Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Hajdú Zoltán: Tolna megye központi szerepkörű településeinek vonzáskörzet-rendszere az 1920-as években • 361

ügy legfőbb szakközege — Kölesden székelt. 1801-ben adományok és politikai döntések következményeként Szekszárdon kórház létesült. Néhány évi ellentmondásos helyzet után 1806-ban a megyei közgyűlési határozat kimondta, hogy a szekszárdi kórház az egész megyéé, ahová nemcsak szekszárdi, hanem valamennyi Tolna megyei beteget fel kell venni, ha kórházi ápolásra szorul. Ettől kezdve véglegessé vált, hogy a szekszárdi kórház megyei kórházzá alakul, fenntartásáról a továbbiakban a megye gondoskodott.) A települések egészségügyi intézményhálózata egyaránt befolyásolja a települések alsó-, közép- és felsőfokú vonzáskörzetének alakulását. Problémát jelent, hogy az ágazat eltérő jellegű és szintű alrendszerei nem illeszkednek egymásba maradék nélkül. Az egészségügyi ellátás területén az 1925-ben érvényben levő előírások és irányelvek szerint szülésznő fogadásához 1500, községi, ill. körorvos alkalmazásához 5000, gyógyszertár felállításához 8000 lakos szükséges. Tolna megye sajátos településhálózati adottságai következtében nagyjából alkalmazni lehetett e „gazdaságossági" értékeket, de néhány esetben ütközött a települési és szakági szempont, így területi különbségek jöttek létre az egyes alágazatok rendje között. A XX. sz. elején a körorvosi hálózat a lakosság ellátásának legfontosabb, leginkább elérhető rendszere. Az orvosi ellátás jelentős része adminisztratív úton meghatározott rendszerben folyt már 1925-ben is. Az orvosi köröket a megyei egészségügyi bizottság javaslatára a népjóléti miniszter állapította meg. Az orvosi köröket igyekeztek legalább a járáshatárokhoz igazítani, de még ez a tendencia sem érvényesült következetesen. Medinát a simontornyai járásból átcsatolták a központi járásba, a közigazgatási átcsatolás után egészségügyi szempontból továbbra is Kölesd maradt a központja. Az orvosi körök változásában pozitív törekvések is megfigyelhetők. Pusztahencse körorvosi beosztásának módosításakor figyelembe vették a közigazgatási, gazdasági, közlekedési kapcsolatokat,

12 az őcsényi orvosi kör rosszul kialakított beosztása után méltányolták a kör községeinek igényét és az orvos székhelyét a kör nevének megtartásával Szekszárdon állították fel, megkímélve a sióagárdiakat attól, hogy Szekszárdon keresztülutazva érjék el körorvosukat. A gyógyszertárak nyitása és üzemeltetése is miniszteri engedélyhez kötött. A megyei egészségügyi bizottság az új gyógyszertárak alapításakor ill. az engedélyezés megtagadásakor

13 egyszerre mérlegelte a gyógyszerész megélhetési lehetőségeit, a meglevő gyógyszertárak kihasználtságát és a községek érdekeit. A gyógyszertárak igénybevétele adminisztratív úton nem szabályozott. A tájékoztató lap gyógyszertárra vonatkozó kérdése a „legközelebb levő" gyógyszertárat tudakolta, a válaszokban és az 5. ábrán is a „rendszeresen igénybe vett" gyógyszertár szerepel vonzásközpontként. Tolna megyében — részben előnyös településhálózati adottságai következtében — az egészségügyi ellátás legalsó egysége (bába) települési szintig kiépült, a körorvosi és a gyógyszertári hálózat arányosan, a legmagasabb szintű egészségügyi ellátást biztosító egység (kórház) csak Szekszárdon, a megyeszékhelyen működött. A megye egyetlen közkórházában 1925-ben 2217 beteget ápoltak, az ápolási napok száma 122 901, az egy betegre jutó ápolási napok száma 55,4 nap volt. Ez azt jelenti, hogy csak a legsúlyosabb, tartós kórházi ápolásra szoruló betegek kerültek be. A betegek döntő része 1925-ben is és a későbbi időszakban is elsősorban Tolna megyei. A vonzás intenzitása kicsi, a megye dombóvári és tamási 368