Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Hajdú Zoltán: Tolna megye központi szerepkörű településeinek vonzáskörzet-rendszere az 1920-as években • 361

A központi jellegű település vonzáskörzete az a terület, amelynek határai között biztosítható a körzetben élő munkaerő nagy részének újratermeléséhez szükséges feltételek rendszere. A vonzáskörzet tehát egy adott területen élő lakosság „élettere", a felvetődő szükségletek kielégítése érdekében végzett rendszeres, szükségszerű mozgás tere. A vonzáskörzet nem tekinthető merev, teljesen zárt területnek. Egyrészt a központ különböző típusú intézményei eltérő területű és nagyságú szívóhatást fejtenek ki, másrészt a lakosság egyes rétegeinek, csoportjainak (társadalmi réteg, nemzetiségi, vallási közösség) rendszeres mozgása eltérő is lehet. Elemzésünk során először sorba vesszük a településhálózaton belül kialakult különböző típusú kapcsolatrendszereket, majd ezek összegezéseként kísérletet teszünk az egyes központi szerepkörű települések intenzív vonzáskörzetének lehatárolására. A települések vonzáskörzetének feltárásakor azoknak a kapcsolatoknak a vizsgálatára helyezzük a hangsúlyt, amelyek az ellátás mai rendszerében is lényeges szerepet töltenek be és az 1920-<as években is jelentős szerepet játszottak a települések településhálózattá szervezésében. Nem vizsgáljuk részletesen azokat a kapcsolatokat, amelyek az 1920-as években jelentősebb szerepet játszottak (pl. egyházi igazgatási rendszer), de ma kicsi a jelentőségük, és azokat sem, amelyek ma nem léteznek (pl. csendőrségi területszervezés). Ezeket a területi kapcsolatrendszereket csak a települések intenzív gravitációs terének lehatárolásakor vettük figyelembe. A közigazgatási területszervezés rendszere A közigazgatás, a politikai, társadalmi élet szervezése, a gazdaság működésének szabályozása és ellenőrzése minden politikai rendszer keretei között az államélet egyik központi kérdése. Különös hangsúlyt kap az igazgatás és elnyomás a Tanácsköztársaság leverése után hatalomra került ellenforradalmi Horthy-rendszerben. A Tanácsköztársaság minden intézkedését felszámolják, az ellenforradalmi rendszer a jogfolytonosságra hivatkozva az 1918 előtti állapotokat állította vissza. Az országhatárok megváltozása miatt azonban szükségessé vált a köz- és szakigazgatási területbeosztás rendezése. A csonka megyéket „ideiglenesen" egyesítették, a több megyét összefogó regionális jellegű szakigazgatási beosztásokat az új országhatárokhoz igazították, rendezték a határmenti községek helyzetét. Tolna megyét ezek a változások fekvése miatt nem érintették. A közigazgatás vonzáskörzet-alakító, mozgásforma-szabályozó tevékenysége több síkon vizsgálható. Legfontosabbnak tartjuk azoknak a kényszerpályáknak a feltárását, bemutatását, amelyek a lakosság mozgását kényszerítő erővel határozzák meg. A szakigazgatási területbeosztások eltérése miatt nem írható le egységes, minden ágazatra kiterjedő igazgatási vonzáskörzetrendszer. A szakigazgatási ágazatok területszervezése alig hozható közös nevezőre.

11 A közigazgatás elsősorban a területi igazgatás tekintetében jelentkezik vonzáskörzetképző tényezőként. A magyar közigazgatásban az önkormányzati jelleggel működő nagyközségek, körjegyzőségek, rendezett tanácsú városok jelentik az első fokozatot, a megye a fellebbviteli fórum. A járás nem önkormányzati igazgatási területegység, hanem a megye területi alfél osztása. A járás élén álló főszolgabíró a megye kihelyezett szerve. A megye csak a rendezett tanácsú 366