Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Hajdú Zoltán: Tolna megye központi szerepkörű településeinek vonzáskörzet-rendszere az 1920-as években • 361

vi) kapcsolatokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Különös figyelmet kell fordítani e problémára a völgysegi és simontornyai járásban. A megye német nemzetiségű lakossága területileg összefüggő tömböt képez a megye közepén, de néhány községtől eltekintve nincs a megyében olyan település, amely nem rendelkezne néhány fős német kisebbséggel (5. táblázat, 3. ábra). A vonzáskörzetek kialakulásakor erre tekintettel kell lennünk. Bonyhád a német nyelvhasználat általános elterjedtsége következtében a kelet-baranyai és a tolnai németség gazdasági-kulturális központja. Bátaszék, Alsónána, Várdomb nemzetiségi összetétele következtében elkülönül a központi járás D-i részén, nemzetiségi jellegük a völgysegi járás nemzetiségi tömbjéhez kapcsolja őket. Áttérve a településhálózat nagyságrendi tagozódásának kérdéseire (6. táblázat), megállapíthatjuk, hogy Tolna megye településhálózatában jelen van a magyar településhálózat csaknem minden jellegzetes településtípusa. A völgysegi járás aprófalvas tömb, de a többi járás területén is előfordul néhány apróbb település; a központi, a simontornyai és tamási járás inkább középfalvas, a dombóvári, dunaföldvári inkább nagyfalvas dunántúli körülmények között. A Duna mentén nagyhírű, nagy lélekszámú mezővárosok sorakoznak. A megye település hálózatában szám szerint a 2000 fő alatti települések száma a meghatározó (79%), de a lakosság nagyobb része (170 ezer fő, 64%), a kétezer fő fölötti településekben él. A megye jogi értelemben csak egyetlen várossal rendelkezik, de a településföldrajzi értelemben városnak tekinthető 8 település (Bonyhád, Bátaszék, Dombóvár, Dunaföldvár, Paks, Szekszárd, Tamási, Tolna) biztosítja a megye lakossága számára a magasabb fokú ellátást. Ezeken kívül Györik és Hőgyész is több vonatkozásban rendelkezik a funkcionális értelemben vett városok jegyeivel. A megye tehát csak statisztikai és igazgatási szempontból városhiányos terület, valójában kialakultak azok a központok, amelyek betöltik a településhálózat ellátó-irányító funkcióit. A népesség eloszlása, foglalkozási szerkezete, a településhálózat kialakult területi rendszere alapján nyilvánvaló, hogy a megye falusi településeinek vonzáskörzetbe való integrálódásakor a népesség újratermelését biztosító ellátási, fogyasztási, igazgatási stb. intézményhálózat vonzáskörzetképző, kapcsolatteremtő hatása mellett döntő szempont a mezőgazdaság termelési feltételeinek biztosítása, valamint a mezőgazdaság késztermékeinek értékesítése. A KÖZPONTI JELLEGŰ TELEPÜLÉSEK ÁGAZATI VONZÁSKÖRZETÉNEK ALAKULÁSA TOLNA MEGYÉBEN AZ 1920-AS ÉVEKBEN A településhálózat területi rendjének, működésének kutatása, a működési folyamat leírása, értelmezése során mindig alapvető kérdésként vetődik fel a centrum—vidék között kialakuló kapcsolatok értelmezése. A vonzáskörzet fogalma a központ—vidék között kialakuló sokoldalú, funkcionális kapcsolatok feltárása során fokozatosan alakult ki. Megítélésünk szerint a központi jellegű települések körül kialakuló vonzáskörzet totális gazdasági-társadalmi jelenség, vagyis egy területen élő lakosság gazdasági, társadalmi, politikai stb. mozgásának összege. A vonzáskörzet összetett hierarchikus területi rendszer, amely különböző jellegű jelenségek kölcsönhatása során jön létre. Kialakulásában igen fontos szerepet játszik a politikai kapcsolatok jellege, gyakorisága, minősége. 365