Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)
Hajdú Zoltán: Tolna megye központi szerepkörű településeinek vonzáskörzet-rendszere az 1920-as években • 361
Tolna megye területe 1920-ban 3546 km 2 , lakossága 263 ezer fő, népsűrűsége 74,2 fő/km 2 , amely meghaladja a dél-dunántúli megyék (Baranya, Somogy, Tolna, Zala) 66,l-es átlagát, de lényegesen elmarad a 85,9-es országos átlagtól. A megye népessége 1910—1920 között több mint 4000 fővel (1,6%) csökkent, holott a megye az ország azon kevés megyéje közé tartozik, melyek nem szenvedtek területi változást, sőt kisebb mértékű népességbetelepülés történt, s az új országhatárok között relatíve javult a helyzete, nőtt a jelentősége. A népesség területi eloszlása egyenetlen, összetétele változatos. A népesség és a népsűrűség területi (3. táblázat) és településenkénti (1. ábra) eloszlása jelentős különbségeket mutat. A népesség területi megoszlásának különbségét nem magyarázhatjuk egyetlen okkal. A népesség területi megoszlásának eltérése résziben a természeti földrajzi környezet potenciáljának különbségéből (orográfiai helyzet, a talaj minősége stb.) adódik. A természeti tényezők azonban önmagukban még nem határozzák meg a népesség számát, tömörülési fokát, de hosszú távon befolyásolják a gazdasági-társadalmi fejlődés területi megoszlását. A népesség számának alakulását, a települések nagyságát, fejlődését elsősorban a hosszú távú történeti, gazdasági-társadalmi feltételek határozzák meg. Nagyjából azonos természeti feltételek között fekvő, szomszédos falvak nagysága, fejlődési sajátossága eltérő. A szomszédos települések esetében már differenciál a vasúthoz, közúthoz, vízi közlekedési lehetőségekhez való fekvésük, a népesség szerves fejlődésébe való beavatkozások (telepítések), a termelés gazdasági-társadalmi feltételeinek különbözősége, a szociális ellátás lehetőségeinek jelenléte stb. A népesség településenkénti megoszlása mellett fontos a lakosság településen belüli elhelyezkedése is. A település és a termelés történelmileg kialakult rendje miatt jelentős különbségek mutatkoznak a külterületi népesség arányában (2. ábra). Egyes települések kizárólag külterületi lakott helyekből állnak. Az ún. eszmei községek, amelyeket az egyéni érdek foglal csak községi szervezetbe, nem találhatók meg a településhálózat rendszerében mint ellátó, fogyasztó központok, valóságos községi magjuk nincs, települési területük kartográfiailag is nehezen ábrázolható (pl. Majsamiklósvár, Űjdombóvár stb.) 10 A megye aprófalvas területein általában 5% alatt marad a külterületi népesség aránya. A nagyfalvas és nagybirtokkal rendelkező települések esetében megközelíti vagy meghaladja a 20%-ot. A megye lakosságának foglalkozási szerkezetére területi és települési vonatkozásban is az őstermelő népesség magas aránya a jellemző (4. táblázat). Tolnában mind az ipari, mind az egyéb népesség aránya a dél-dunántúli átlag körül alakul, kedvezőbb a helyzete mint Somogyé és Zaláé, rosszabb, mint Baranyáé. Csak a központi jellegű, a településhálózatban ellátó-irányító-ellenőrző funkciókat betöltő községek esetében csökken 60% alá az őstermelő népesség aránya. A megye települései az 1920-as években döntően a mezőgazdasági termelés színterei, így a településnagyság, a népsűrűség, a külterületi népesség arányának alakulásában alapvetően a mezőgazdasági termelés gazdasági, társadalmi, üzemi feltételei játszanak szerepet. Leszámítva az észak^mecseki bányavidék néhány bányászközségét és a településhálózat kialakult centrumtelepüléseit, Tolna megyében az agrártermelés a gazdaság és a településhálózat térbeli rendjének, fejlettségének legfontosabb tényezője. Tolna megye nemzetiségi összetétele következtében a településhálózat központi szerepkörű települései vonzáskörzetének alakulásakor a nemzetiségi (nyel364
