Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Erdősi Ferenc: Adatok Tolna megye tömegközlekedési hálózatának kialakulásáról • 275

fenntartásával a jelen gyakorlat szerint s az 1867. december hó 31-én 87 009 szám alatt kelt rendeletem értelmében gondoskodjék, a közmunka erőt pedig kiválóan csak ezen utakra fordítsa. Figyelmeztetem egyéb iránt a vármegye közönségét, hogy a jelenleg megállapított útvonalak közül a fennforgó körülmények netalán változásával jövőben kívánatosnak mutatkozó módosítások — ebbéli főfelügyeleti jogomnál fogva — csakis beleegyezésem mellett foganatosíthatók. A simontornya—nyéki út ozora—nyéki szakasza az úthálózatból kihagyható nem volt — minthogy Simontornyán vasúti állomás még nem létezvén — az egész környék még most is a lepsényi vasúti állomásra van utalva. Felhívom tehát a vármegye közönségét, hogy ezen a fentidézett kimutatásba 4/a. sz. alatt iktatott utat is közmunka erővel tarthatja fenn. A bonyhád—varasdi útra nézve megjegyzendő, hogy miután Baranya megye a hosszúhetény—szászvári közlekedést a közutak közé soroztatni kívánja, a vármegye közönsége érdekével nem ellenkeznék, ha a bonyhád—váraljai utat szintén Váralja felé vezetné, s így a bonyhád—hosszúhetényi közút létesítésére közreműködnék. Ez okból tehát a 9. számú út is a vármegye közönségének figyelmébe ajánltatik." (TmL. 2136/2237 ad 5347. Mihalik levele 1869. júl 20., Budán keltezve Tolna m. közönségéhez.) 4. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY (T. K.) 1874. november 4. „Miként osszuk el a közmunkát?" 5. ERDÖSI Ferenc: A Dél-Dunántúl közlekedési hálózatának kialakulása és szerepe a terület régióvá válásában. — Stúdium Historicum Simighiense, 1978. p. 67—88. 6. „... egy hatalmas mérnökcsoport kitűzte a vörös színű lobogókat, mért. lejtméretezett, czövekelt, állomáshelyeket tűzött ki és minden reménykedő megvolt győződve, hogy megvan a vasút." (T. K. 1883. máj. 13. Boda Vilmos: az első ásónyom.) 7. „Mikor azután minden kész volt arra, hogy a munkások vegyék át a mérnökök szerepét, — hogy az álomkép valósággá fejlődjék, — akkor összeültek a haza bölcsei és kimondták, hogy ez a Székesfehérvártól Mohácsig vezető vasútvonal elkerüli a fővárost, a kereskedelmi forgalmat Bácsnak tereli — tehát nem lesz belőle semmi. A mérnöki póznákat, a vörös zászlókat és gróf Zichy Ferencnek az előmunkálatokra elköltött 40 000 frt-ját elnyelte a fővárosi moloch. Ez a dolog azután minden 3.—4. évben ismétlődött tizenkét éven keresztül." (Ld. az előbbi forrást!) 8. „Azután jött a családi és pártvasutak korszaka. A csángóelnök Somsich Pál akkor még kifogástalan elhatározottsággal tudott egyet saját megyéje és választókerülete részére teremteni, melynek miután hangzatos jelszóra: Duna—Dráva vasút volt szüksége, átjött Tolnamegyébe is, de a pártpoitika belevitte egy zsákutcába s a megye székhelye és a Sárvízmente az elkeseredett küzdelemből ezrek kidobása után üres kézzel tért haza. De még ekkor sem csüggedt, hanem várt! (Ld. a 6. forrást!) 9. T. K. 1893. december 10. 10. Somogy (S) 1868. június 21. 11. S. 1868. május 12. 12. S. 1868. június 16. 13. S. 1868. július 21. 14. S. 1868. szeptember 11. 15. S. 1871. március 21. 16. S. 1871. május 9. 17. Gróf Somsich Imrének és Bittó Istvánnak mint a Somogy megyei, Bartal Györgynek és Perczel Bélának mint a Tolna megyei consortium meghatalmazottainak. — RUZITSKA Lajos: A magyar vasútépítések története 1914-ig. Közi. Dok. Váll. Bp. 1964. 18. T. K. 1873. nov. 15. 19. „Als eines Tages die von hohen Ministerium entsendete Begebungs Kommission ín der Nahe dieser Gemeinde erschien, wurde die Gemeindevorstehung von ihrem Erscheinen verstándigt und die Leute kamen massenhaft. Man zeigte ihnen die ausgestechten Ziele und gab kund, dass hier die Bahn geführt werden wird. Den Leuten wurde auf ihre Fragen, was mit ihren Grundstücken geschehen soll? bedeutet, dass man sie bezahlen werde. Der Bau begann — die Grundstücke der Mórágyer wurden weggenommen und die Bezahlung blieb aus. Manchen wurde seine einzige Wiese, von derén Ertrág343