Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)
Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33
Dr. Szilágyi Mihály: Az újratelepiilő Tolna megye 1710-1720 Aki a török kor és a kuruc—labanc háborúk monográfiáit olvassa, a pusztulás láttán eltűnődhet: vajon hogy lehet az, hogy hazánk földjén nem hunyt ki végleg az élet lángja? Hogyan táplált a nép átvonuló hódító és fölszabadító seregeket, meg helyőrségre bekvártélyozott császári katonákat? Hogyan tarthatta fenn magát és családját a gazda meg a zsellér, ha folyton csak pusztultak, de sohasem épültek újjá falvaink, mezővárosaink? — Tény, hogy megmaradtunk, ezt bizonyítja létezésünk. Hogy ma is létezünk, az döntő mértékben a meg-megismétlődő telepítéseknek köszönhető, de nem elhanyagolható az őslakosság folyamatos ittélése sem. Egyes időszakokban, így a török kiűzését követő évtizedben a belső erőforrásból táplálkozó gyarapodás jellemzi a felszabadult községek benépesülését. A Bogyiszlón, Győrben és Nagyszombatban meghúzódó sárköziek, simontornyaiak és tolnaiak (számos más tolnai községbeliekkel egyetemben) visszaköltöztek romokban heverő községeikbe. A XVII— XVIII. század fordulóján a Dráván túlról felhúzódó szerbek, a tízes évektől az északi megyékből érkező magyarok és szlovákok, a Fekete-erdőből a Dunán lehajózó németek révén folytatódik a pusztult helységek újbóli benépesítése és a ritkán lakott községek feltöltése. A belső és külső erőforrások együttes eredményeként könyvelhetjük el Tolna megye újratelepülésének tényét. A török hódoltságot követő honfoglalás tolnai krónikáját az első 15 évre nézve már megírta Holub József, e sorozat V. kötetében. A szétzilált megyei önkormányzati szervezet kiépítésének XVIII. század eleji tapasztalatait Horváth Árpád mutatta be ugyanabban a kötetben. Ismerjük a Rákóczi-szabadságharc Tolna megyei eseményeit, amelyeket Bánkuti Imre vázolt fel e sorozat II. kötetében. A községi monográfiák (Mözs, Paks, Simontornya, Szakcs) az újratelepülés eredményeit és keserveit is bemutatták. A németek betelepüléséről hasznos ismereteket szerezhetünk Schilling Rogér, SchmÁdt János és Weidlein János — többnyire német nyelvű '•— munkáiból. A szabadságharc elbukását követő első évtized népesedési viszonyai — több más fontos kérdéssel egyetemben — országos és megyei méretekben is fehér foltként, mintegy ,,Terra incognita" állnak a történészek előtt. Ezért, ebből a történelmileg kevésbé feldolgozott korszakból választjuk ki témánkat: az 1710-es évek népesedési, társadalmi és gazdasági viszonyait. Tolna megye a kuruc-hatalom utolsó dunántúli bástyájaként fenékig üríti a megpróbáltatások keserű poharát. A szabadságharc sorsát megpecsételő ellátási nehézségek, a sorozatos katonai vereségek, végül az 1709 októberében Pest-PilisSolt vármegye felől Madocsán megjelenő pestis, „az az irtóztató dögletes Halál" 33
