Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szőke Sándorné Zsíros Mária: Az 1692. évi Kélcz Mihály-féle összeírás • 5

Súlyos vagy enyhe az adózás ebben az urbáriumban? A viszonylagosságot jól érzékelhetjük a jobbágypanaszból. A török kiűzése után a német zsoldosok garázdálkodására panaszkodnak. Az összeírás hitelességét alátámasztja a szakirodalom. A török 1686-ban ugyan elhagyta Tolna megyét, de ezután is útjába esett a fel-alávonuló katonaságnak/

10 Tolna megye keleti szélén, a Duna jobb partján volt az egyik jelentős országos királyi út Buda és Eszék közti szakasza,

41 a legfontosabb stratégiai út. A hadiadó, amit az országban állomásozó császári hadak (Német Milícia) fenntartására fizetni kellett a jobbágyoknak, igen súlyos volt. Különösen sok gondot okozott a katonaság beszállásolása (quartélyoz) és eltartása, ősszel, amikor a hadjárat végett ért, mivel kaszárnyák nem voltak, a lakosságnak kellett a katonaságot házukba befogadni és ellátni lovával együtt. Ez volt a porciórendszer (ember- és lóporció). Csak 1696-^ban történt némi szabályozás a porciórendszerben. Októberben tartott konkurzuson Lipót császár megbízásából a nádor osztotta szét a megyékre eső porciórészt.

42 Addig igen aránytalanul sok eshetett a kevés lakosságú „az föllyebb megh írt faluságokra," ezért joggal panaszkodhattak. A lakosság zaklatása 1696-ban nem szűnt meg, hiszen a zsoldosok garázdálkodásai napirenden voltak, aminek többek közt oka volt az is, hogy nem kapták meg rendszeresen a zsoldjukat. A török eltávozása után bizonytalan helyzetben volt a jobbágyság. Korábbi kedvezményeit fenntartani igyekezett. Kelcz pedig hasznos tanácsot ad az Eszterházy családnak, hogy a munkaerőt ide kell csalogatni. Wellmann Imre is foglalkozott ezzel a kérdéssel/

13 Szerinte is néhány földesúr felismerte, hogy a majorság megteremtésének nagyon fontos feltétele a munkaerő megtartása. Éppen ezért a jobbágy nyomorúsága láttán a földesúr nem egyszer jobbnak látta mérsékelni a maga követeléseit, ha a jövőre is gondol, s nem akarja, hogy birtoka munkáskezek nélkül maradjon. Tolna megyére vonatkozóan található olyan adat,

44 miszerint 1701-ben a letelepedők 3 évre mindennemű adótól, robottól, dézsmától vagy más szolgáltatástól mentesek. Három év eltelte után kötelesek kilencedet fizetni, minden marhásgazda két forintot, marhátlan gazda egy forintot robot helyett adóul fizetni. A három évig tartó adómentességen kívül egyéb kedvezményeket is élveztek az „újonnan érkezettek". A szőlőket, ha parlagból felverni kívánják hat esztendeig szabadságuk lészen a felnevelésre. Ezzel megindul területünkön is a belső mozgás — az „új honfoglalás':. Az új tulajdonos Eszterházy Pál nádor is bizalmatlan a rácokkal szemben, ezt mutatja a már említett szállólevele. Kelt. 1701. április 24. — én Kismarton „Adjuk tudtára . .. hogy alsólendvai Nagy Miklós . .. Tolna vármegyében lévő pusztáinkat . .. lakosokkal megszállatni megjelent előttünk és kérte ... kegyelmesen megengedtük... Ezt is hozzáadván itten, hogy a rácságot éppen ne legyen szabad nekik maguk közé venni." Az újjátelepülés folyamata minden nagyobb településre vonatkozóan nyomon követhető. Szembetűnő a dombóváriak vállalkozása. 1710-ben Cserénfay István dombóvári lakos azzal a kéréssel fordult a nádorhoz, mint földesúrhoz, hogy az elpusztult Döbrököz városát száz dombóvári és környékbeli lakossal benépesíthesse. Eszterházy hozzájárult a kéréshez, s erről szóló szerződésben még Kölesd, Körcsmén, Sitfő és Gáttya pusztákat is átengedte az új telepesek használatára, bizonyos feltételek mellett.

45 S a megtelepedett lakosság újból kultúrtájjá alakította az elvadult vidéket. (Kölesd és Sárvíz mellett ma is létező Kölesddel nem azonos. Ma nem létező Körcsmény, Sitfő és Gáttya sem). Csizmadia György dombóvári lakos 1720-ban a Pincehelyhez tartozó pusztát — Szakált szállotta meg szabad emberekkel.

46 1732-ben a dombó28