Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szőke Sándorné Zsíros Mária: Az 1692. évi Kélcz Mihály-féle összeírás • 5

vári lakosok Kocsola puszta megszállására kapnak engedélyt. Tény, hogy az Eszterházyak az elpusztult uradalmak használhatóvá tételére törekedtek. Viszonylag előnyös telepítési szerződéseket kötöttek a jobbágyokkal. A megszállók előny ösebb helyzetben voltak, mint a helyben maradottak, amíg a telítettség be nem következett. Dombóvárt a várost az Eszterházyak a XVIII. század végére felvirágoztatták. Polonyi Nóra, aki a kéziratos térképekkel foglalkozott tanulmányában

47 településtörténeti szempontból megbízható megállapításokat tesz. „A határhoz hasonlóan a város belterülete is lendületes fejlődést mutat a század végén... tekintélyes település. Fasorral szegélyezett három főutcáján két nagy terén feltűnően sok nagyobb méretű épület — feltehetően középület és mintegy 200 lakóház alaprajza látszik. A belterülettől délre a Kapós berkében régi várát jelöli térképünk. Határában a Székesfehérvár Szekszárd és Pécs felől jövő utak találkoznak. Közelében levő puszták és dűlők: Alsó- és Felső-Mászlon, Békató, Konda, Perekacz, Bontóvá." 29