Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Erdősi Ferenc: Adatok Tolna megye tömegközlekedési hálózatának kialakulásáról • 275

A birodalmi érdekek mellett hangot adtak a megyék is követeléseiknek, hogy a tervezett vasutak egyúttal a provinciális érdekeket is szolgálják, ezért mindenekelőtt a megyeközpontok vasúthoz juttatását szorgalmazták. Ennek ellenére a kiegyezésig csupán Pécsnek volt szerencséje a vasúthoz, csupán kivételes természeti adottsága, a dunai hajók fűtésére kiválóan alkalmas mecseki feketeszén jóvoltából. Tolna megyében is az első vasútépítési terv a — kisvárosi méretű — megyeszékhely, Szekszárd elérését célozta. BODA VILMOS 1883. évi megemlékezéséből

6 rekonstruálhatóan először 1859-ben (tehát alig három évvel a Dél-Dunántúl első vasútjának átadása után) jelent meg egy mérnökcsoport a Sárvíz-völgyben, amely nemcsak a nyomvonalát jelölte ki egy leendő vasútnak — elvégezve a nyomvonal szintezését —, hanem még az állomáshelyeket is meghatározta. Az építkezés, amelynek révén Szekszárd É-i irányban Székesfehérvárral (azon keresztül Budával, ill. Nagykanizsával és Trieszttel), D-i irányban pedig Moháccsal összeköttetésbe került volna, azonban éppen a magyar önállóságot egyoldalúan értelmező politikai körök ellenállása miatt meghiúsult.

7 Később, az 1870-es években a „Duna—Dráva vasút" megvalósításának programja szorította háttérbe a megyeszékhelyet érintő közel meridionális irányú távolsági összeköttetést.

8 Tolna megyének ugyan (pl. Somogy megyével ellentétben) sem a vasútépítések előtt, sem alatt nem volt hivatalosan elfogadott hálózatépítési, -fejlesztési koncepciója, de bizonyos elképzelések azért jó vitaalapot képeztek. Említésre méltónak találjuk pl. Barthal György alispán 1868. évi véleményét, aki az egyik törvényhatósági közgyűlésen — általános tetszést aratva a résztvevők körében — Tolna vármegye vasúti politikájának végcélját akként fogalmazta meg, hogy egy háromszög alakú vasúti hálózat létrehozására kell törekedni. Ezen belül egy vonal a megyét DNy-i irányban haladva szelje át, a második a Duna mentén haladva a megyeszékhelyet érintse, a harmadik pedig a kettőt K—Ny-i irányban kösse össze.

9 Hogy ez korát meghaladó életképes elképzelés volt, azt az bizonyítja, hogy a fővonalhálózatot hozzávetőlegesen e módon alakították ki a múlt század utolsó harmadában. 2. Fővonalak a) A Duna—Dráva vasút Első vasutunk megyénk déli peremén, sőt helyenként a szomszédos Baranya megye kiugró részeit átszelve haladt hozzávetőlegesen Ny—K-i irányban, összekötve a Dráva és a pécs—nagykanizsai pálya menti Zákányt Kaposváron és Dombóváron át Bátaszékkel. „Duna—Dráva vasút" megnevezése is arra az eredeti elképzelésre utal, hogy alapvető feladata a két hajós víz összeköttetése, ill. az ország KÉK-i tájai Adriával való legrövidebb összeköttetésének elősegítése lett volna, de 1873-ban építése Bátaszéknél mégis 36 évre megtorpant. E pálya fontosabb szervezési előzményeit és építésének néhány mozzanatát a következőkben ismertetjük. 1868 tavaszán dőlt el, hogy a Zákánytól kiinduló pályát nemcsak Dombóvárig, hanem Tolna megye déli részén át egészen a Dunáig kell elvezetni. Az építésében érdekelt Somogy és Tolna megyei engedélykérők

10 közös beadványban fordultak a közlekedésügyi minisztériumhoz az előmunkálati engedélyért. Az előmunkálatokhoz szükséges összeget az érdekeltektől gyűjtötték össze. A pálya 279