Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szőke Sándorné Zsíros Mária: Az 1692. évi Kélcz Mihály-féle összeírás • 5

Juban egyforma. Bizonyítja egyfelől azt is, hogy a külterjes állattartás idején a jobbágy saját használatra folytatott állattenyésztést. De vagyontárgy is, még a sertés neve is sertésmarha, száma kevés, csak a szekcsői összeírásban szerepel. A kor szokása szerint a len és kender feldolgozása az asszonyok kötelezettsége, ezért szerepel így az összeírásban (Minden gazdaasszony után.)

32 Az állattartás fontos voltára utal 'az összeírás, de mennyiségét neon tudjuk, hiszen dézsmát vagy annak pénzbeli megváltását kérik. Az évi szaporulat után is fizetni kellett. A kecsketartás is a fejletlen gazdálkodás szintjét mutatja. A méhészet viszonylagosan fejlett volt az egész Dombóvárhoz tartozó területen. Az urbáriumban is kiemelt szerepe van a méhtizednek. A méhpénz igazolja, hogy a terményjáradék pénzben való megváltása ebben az időben válik elterjedte. — Megállapíthatjuk, hogy 1692-ben a paraszti gazdálkodás konzervatív módszerei tovább éltek, de ilyen a majorsági gazdálkodás is. A kenyérellátás és a takarmányellátás alapja a gabonaföld. Legelterjedtebb növény országosan a búza, másodsorban a rozs és az árpa. Zab csak a hűvösebb területen, köles ritkán fordul elő. Hajdina ennek a vidéknek jellegzetes gabonája. Az összeírás alapján felvetődik a kérdés, miért van ennyi híd? Minden falunak a híd építése jobbágykötelezettsége. A magyarázatot az akkori természetfölrajzi körülményekben kell keresnünk. Dombóvár és környékének helyzetét az 1784-es II. József korabeli térkép alapján jól érzékelhetjük. Látható, hogy a mocsár nehezen megközelíthetővé változtatta a tájat, a vadvizek világában szükségszerű volt a híd, az észak-déli közlekedés lebonyolítására. A települések néhány km széles mocsaras árterületből kb. 15 méterrel kiemelkedő Kapós folyó teraszmaradványaira épültek. Hasonló adatra bukkantam az Évszázadokon át Tm. TOK I. 264. oldalán." Jelentés a hídvámolkról.

39 (Kelt 1726. okt. 26.) Idézem: „Dombóvár: a híd 612 öl hosszú, fele Baranyában, másik fele Tolnában van, nagy és alig elmondható költséggel épült. A teloium hasznos, az ebből származó évi bevétel 400 forint privilégium azonban nincs rá. „Kelcz Mihály összeírásában azt olvashatjuk, hogy a hidat a „jószág" tartozik csináltatni, tehát a haszon a földesúré. A táj természetföldrajzi képét igazolja az 1686-foan készült vármetszet is. Látszik, hogy bozótszigeten, tehát környezetéből kiemelkedően helyezkedik el a vár és a körülvevő házacskák, itt is fontos a híd. Viszonylag módosabb település Pula. Ma Kapospula Dombóvárral összeépült falu. Szolgáltatásai enyhébbek mint a többi településé. Valószínű hatott függőségére a dombóvári rácok szomszédsága. A nahié (török közigazgatás kis egysége) szomszédságában a magyar település is fejlődhetett, sokkal lazább függőségi viszonyban. Kapospula feltehetően vérségi alapon települt, az összeírásban 5 család tágabb értelemben vett férfitagjai szerepelnek — ebből 3 család a Kelemen nevet viselte. Ma is jellemző családi név. Letelepedett rác település volt Nyerges. (Jelenleg Dombóvár városkörnyék üdülőkörzetének kijelölt területe, közigazgatásilag Kaposszekcső-Szőlőhegyhez tartozik.) Szegény falu, senkinek nincs lova, ökre legfeljebb egy. Összeírása hasonló a többi magyar falu urbáriumához. Ez is igazolja, hogy a XVII. században nem a nyelvi, hanem a társadalmi (jogi) állapot a meghatározó a jobbágy földesúri viszonyban. És mi lett a török kiűzése után a katonáskodó rácokkal? Felajánlották fegyveres szolgálatukat a császárnak és a Rákóczi-szabadságharcban (1703—1711) a labancokkal együtt pusztították a magyar falvakat. A kölesdi csatában 1708-ban Béri Balogh Ádám ezredes szétverte csapataikat. A vesztes csata után Tolna megyéből kihúzódtak. 27