Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

Ugyanilyen értelmű jelentés érkezett a többi: a szekszárdi, bonyhádi és dombóvári járás főbírajától is a megyefőnökhöz, vagyis hogy a járásuk területén szolgáló pandúrok is vonakodnak a csendőrség kötelékébe belépni.

100 A megmaradó pandúroknak jövőbeli beosztásáról és igénybevételéről kellett a megyefőnöknek a kerületi főispánhoz jelentést felterjesztenie, tekintve, hogy a főispán arról értesítette a megyefőnököt, hogy a megyében a rend, béke és biztonság ügye ezentúl kizárólag csak a csendőröket fogja illetni, így neki tudomással kell bírnia a pandúrok működési köréről és feladatairól..

101 A csendőrség beszállásolásáról különös figyelemmel gondoskodtak, a vonatkozó ideiglenes rendelkezéseket egyébként az Országos Törvény- és Kormánylap 1850. febr. 15-i száma is tartalmazta.

102 E szerint a Szekszárdon állomásozó 5. csendőr ezred 8. szárnyparancsnokságának a részére a megyének a császári biztos rendelkezése alapján: egy jól őrzött raktárt a ruhaneműk számára, kettő helyiséget a szárny irodák részére és végül még egy börtönszobát kellett biztosítania. Minden csendőri szakasz-állomás részére pedig egy szobát a szakasziroda, egyet a legénység számára és egy kellőleg biztosított börtönszobát kellett a megyének rendelkezésre bocsátania, illetve készíttetnie.

10

'

5 A július 21-én a megyében megszállt 60 csendőr létszámának a kiegészítése után a csendőrőrsöket először Tolnán, Szekszárdon, Bátaszéken, Bonyhádon, Dunaszentgyörgyön, Hőgyészen, Tamásiban és Iregen szállásolták el.

104 A csendőri szolgálatról szóló útmutatási példányoknak felsőbb helyről történt megküldése után a megyefőnök azokat az öt kerület közigazgatási főbíróhoz továbbította azzal a meghagyással, hogy azokból egy-egy példányt hivatala részére tartson vissza, míg a többit az őrsök szálláshelye szerinti községeknek küldje meg.

105 Majd Békeffy kapitány, megyei csendőrszárnyparancsnok megküldte megyei kormánybiztosnak felsőbb hatóságának azt a rendelkezését, mely szerint a községi elöljárósági tanácskozáson egy csendőr jelenléte szükséges. A megyefőnöfc felhívta a kerületi főbírákat, utasítsák a községi elöljáróságokat, hogy a tanácskozásaik időpontját az illetékes csendőrszakasz-, illetve őrs parancsnokával kellő időben közöljék.

106 A személy- és vagyonbiztonsági ügyiratok között szerepelnek az egyes csendőrőrs parancsnokok heti, többször napi jelentései is, amelyeket a megyefőnökhöz kellett betérjeszteniök. Ezek a jelentések általában a rablásokról, gyilkosságokról, a rabok szökéséről szóltak.

107 A megyei szárnyparancsnok viszont különösen csak a politikai helyzetről, a megyei közbiztonság állapotáról és a csendőrök esetleges kihágásairól (túlkapásairól) tájékoztatta a megyefőnököt.

108 Ilyen csendőri túlkapásról — mert voltak ilyenek — tett panaszt Szalay György, dombóvári járási közigazgatási főbíró a megyefőnöknél. Panaszolta, hogy Beér József csendőrkáplár 1851. március 25-én, este 8 órakor három szekszárdi csendőrrel négy kaposvári, útlevéllel nem rendelkező, útonlévő mesterembert letartóztatott. Azokat nem, amint az már késő este lévén rendjén lett volna, a helység börtönébe elzárva csak másnap tettek volna nála jelentést, minden engedelem és kérés nélkül jöttek be a lakásába, ahol az ő családja és éppen az akkor odaérkező rögtönítélő törvényszéki bírák legnagyobb megdöbbenésére az ittas állapotban levő káplár feltett sapkával a foglyok átvételéről, átvételi elismervényt követelt tőle. Kérte a főbíró a megyefőnököt, járjon el a felettes 194