Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

csendőrparancsnokságnál, hogy a magáról megfeledkezett káplárt megfelelő fenyítésben részesítsék.

109 Ez az eset is azt bizonyítja, hogy gyakori volt a súrlódás a politikai közigazgatási és törvénykezési tisztviselők és a csendőrségi alkalmazottak között. Nagy gondot fordított a kormányzat általában a csendőrségi hivatalok és őrsök megfelelő elhelyezésére. Kezdetben ez sok kívánnivalót hagyott maga után. Hőgyészen például 300 Frt. bérért 6 szoba, konyha, kamra, istálló- és félszerből álló magánházat sikerült ugyan a csendőrszaikasz elhelyezésére biztosítani, de még ott is nagyobb átalakítás vált szükségessé, főleg egy biztonságos börtönszobát illetőleg.

110 A megyefőnök a csendőrök kielégítő elhelyezése céljából összeíratta a megyében levő katonai és kincstári épületeket annak megállapítása végett, hogy azok üresen állnak-e vagy lakottak, és ha igen, kik használják azokat.

111 A soproni kerületi parancsnokság ugyanis közölte a megyefőnökkel a megyei csendőrlaktanyáknál megszüntetendő hiányosságokat, amelyek szerint Földváron és Pakson általában hiányos a laktanya épülete, főleg azért, mert ott a foglyok elhelyezésére szolgáló börtön nem felel meg a biztonságos előírásoknak, ezért jó laktanyáról gondoskodjék a megye. Szekszárdon a laktanya megfelel a követelményeknek, csupán egy vaskályhára van ott szükség. Bátaszéken nincsen fogda, a községi elöljáróság ezért mielőbb intézkedjék, hogy biztonságosan használható börtönszoba álljon a csendőrőrs rendelkezésére. Kisdorogról Tevéire fog a csendőrség áthelyeztetni. Utasítani kell így a teveli elöljáróságot, hogy az áthelyezés megtörténtéig megfelelő lakóépület és börtön álljon készen az őrs részére. Bonyhádon a főbíró már a leirat megérkezte előtt jelentette a megyefőnöknek, hogy 1851. április 24-től kezdve egy évre szerződésileg alkalmas szállást biztosított a község a csendőrség részére.

112 Hőgyészen már az átalakításokat is elvégezték. Simontornyán még egy fogházi szobát kért berendezni a szárnyparancsnok. Dombóváron csak fekhelyekre (priccsekre) és kályhákra volt szükség. Tamásiban ugyancsak kályhákról és biztonságos fogdáról kellett gondoskodnia a községnek. A tamási főbíró a hiányosságok megszüntetése során kérte az ott állomásozó csendőrség létszámának a szaporítását. Jelentésében hangsúlyozta, hogy a csendőrség ellenőrzése alá tartozó terület oly nagy, hogy ott az előírt szolgálatot a meglevő létszámmal megnyugtató módon ellátni nem lehet. A testület idegen tagjai, bár mind vitéz és jó katonák lehettek —, állapította meg a főbíró —, de a magyar népet, annak a nyelvét és gondolkodás módját nem értik meg és a helyi viszonyokat sem ismerik, ami nehezíti a szolgálatot.

113 Nagyobb bűnöst, Nagy Pistát kivéve, aki híres betyár volt a környéken, eddig még nem is tudtak elfogni. Nehezményezte továbbá a főbíró jelentése, hogy csak a megyei foglárok segítségével és útbeigazításával sikerült a csendőröknek a körözött Lengyel Ferenc és Rehák János betörőket, valamint Kúti József szökött katonát is kézrekeríteniök.

114 A bonyhádi kerületi főbíró pedig különös hangsúllyal kérte a megyefőnöknél, eszközölje ki a felsőbb parancsnokságnál, hogy a cs. kir. csendőrök a főbírák első szóbeli felhívására is álljanak ki.

115 195