Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idejében • 169

Énre nagyon is szükség volt, mert bár a világosi fegyverletétel után általá­ban megszűnt ugyan mindennemű partizánkodás, néha mégis fellángolt az elé­gedetlenség a megszállóikkal szemben a nép körében. Ha tettekben nem is, de szóval annál többször adtak kifejezést az emberek a rendszerrel szembeni nem­tetszésüknek. így például Tolna megyében Pincehelyen, Ozorán, Szakályban, Gyulajon, Szakcson és Döbröközön „német kutyának nevezték őfelségét az osztrák csá^ szart." Ilyen helyekre azután a rend helyreállítása céljából büntetésképen is ka­tonaságot vezényeltek ki, amelynek alakulatait az illető községnek kellett szállás­sal és élelemmel ellátnia, ami bizony súlyos terhet jelentett az illető községre nézve. 75 Megtörtént az is éppen Tolna megyében, főleg az Eszterházy-birtokokon, hogy a földhözjutottak körében az a hibás vélemény terjedt el, hogy „az úrbéri adózások megszűntével azok a szolgáltatások és fizetések is megszűntek volna, amelyek a földesuraknak saját földbirtokuk használata után járnak és amelyek a király kisebb haszonvételek nevezete alatt törvényes jogokból folynak." Ennek a hibás véleménynek az eloszlatása és helyes magyarázata céljából Tolna megye közigazgatási vezetőjévé már szeptember 25-én kinevezett Augusz Antal, császári biztos 1849. október 10-én közzétett Hirdetményében rámutatott arra, hogy „a császári fegyverekkel elfojtott lázadás szomorú következményeinek egyike az, hogy a földművelő nép körében az a rosszul értelmezett vélemény ter­jedt el, mint az úrbéri adózások megszűntével azok a fizetések is megszűntek volna, amelyek a földesuraknak saját földbirtokuk után járnak és amelyek a ki­rályi kisebb haszonvételek neve alatti törvényes jogokból folynak, vagy ideigle­nes haszonbérlői szerződéseken alapulnak és oly kötéseken, melyek régi idők­ből származnak ugyan, de mind tulajdonságukra, mind tárgyukra nézve az űr­béri szerződéstől teljesen különbözőek." Hangsúlyozta a Hirdetmény, amelyet a helységekben plakátokon függesz­tettek ki, hogy „amint egyrészről az úrbéri szolgáltatások, fizetések és papi ti­zedek örökre megszűntek, úgy másrészről a királyi kisebb haszonvételeket biz­tosítók, az úrbéri állományhoz nem tartozó szőlők és földek után járó szolgála­tokat, vagy fizetéseket teljesíteni kell és az ellenállókkal szemben kímélet nél­kül büntetés kiszabásával kell mindenkor eljárni." 76 Tolna megyében a Bach-rendszer katonai kormányzata tulajdonképpen csak 1849 szeptemberében vehette kezdetét, tekintve, hogy addig az önkormány­zattal bíró vármegye központi választmánya még augusztus hónapban is ülése­zett. 77 Az 1849. június 4. óta ideiglenes jelleggel működő magyarországi császári államapparátus is csak a szabadságharc végleges leverése után 1849. októberé­ben nyert első ízben rendszeres szabályozást. A császár által 1849. október 17-én kibocsátott „ideiglenes közigazgatási rendezet" a kerület katonai parancsnoka mellé a polgári ügyek intézésére egy­egy miniszteri biztost osztott be. Ez a körülmény a főbiztosok állásának a je­lentőségét nagy mértékben csökkentette. Végül is azoknak a megszüntetését idéz­te elő. Ettől kezdve a megüresedő főbiztosi állásokat nem is töltötték be és azok­nak a hatáskörét a miniszteri biztosok vették át. 78 A „közigazgatási rendezet" szerint a kerületek polgári ügyeit így a ka­tonai kerületi parancsnok mellé beosztott miniszteri biztos intézte, aki azonban csak Geringernek, mint az ország teljhatalmú császári közigazgatási biztosának és a bécsi minisztériumnak tartozott feleiősséggel. 183

Next

/
Oldalképek
Tartalom