Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hegedűs László: Tolna megye nyugati felének települései (1580-1704) • 5

Hegedűs László: Tolna megye nyugati felének települései (1580—1704) Regöly környékén 1581 végén, vagyis a novemberi—decemberi keltezésű török defterben, adóösszeírásban jelentkeznek először az iflákoknak írt rácok.

1 ,,A XVI. században több adatunk van, amelyek oláhokat emítenek Tolnában, Baranyában, Veszprémben és Zalában." Ezeket Draganu helytelenül az egykori pannóniai románság maradékainak tekintette. Az oláhokat a budai basák leveleiben említik, 1580-ban: ,,ismeg az tihanyiak, böszpörémiek Koppány és Simontornya környöl való oláh falukat el rabiák . . . Simontornya és Koppány tartományában a pöszpörémiek, palotaiak, csobánciak, tihanyiak, pápaiak, devecseriek, és az környül való végbeliek egymást értvén, az el végezött frigy ellen, illyen elenköző dolgokat míveltenek, hogy miolta Szigetvár meg vetetött, az moly faluk adót nem fizettenek, emböröket ragadoztatnak; újonnan le telepödött valami szegény oláhoknak falujukat dullják. foztják, kik közzül egy ellenköző dolog ez; Az hold járása szörént januáriusnak 15 napján ez fölljól meg nevezött végbeliek, lovaggal, gyaloggal föl készülvén, éjjel az hatalmas császár birtokában Dórok nevű falura ütöttenek, 300 barmot, ménöst, és mennyi oláhokat el vittenek.. ."

2 Ez a Dorog Ozora melett feküdt s később népes és gazdag rác falunak mondják. „Hogy ezen oláhok alatt milyen népelemek értendők, Szekfű Gyula adja meg a választ a Magyar Történet V. kötetében. Elénk színekkel festi, miként tódul a török elől a menekülő sátoros rácok s velük az oláhoknak nevezett félnomád vlach, délszláv pásztorok serege újabb és újabb hullámokban először Horvátország területére, majd onnan tovább északabbra, a dunántúli megyékbe, ahol azután a törökdúlás következtében minduntalan elpusztuló falvakban üssenek tanyát s telepednek le hosszabb-rövidebb időre. Ezek között az uszkok, rác és oláh néven ismert menekülő balkáni, barmaikkal együtt a Dráván átáramló elemek között lehettek rumun-oláhok is, de hogy milyen arányban, azt egyelőre nem tudjuk. Szerbia területén úgy a középkorban, mint valamivel később is jelentékeny számú rumun népesség élt, amely részben kivándorolt, részben pedig a környező délszlávságban olvadt fel."

3 Félévszázad múlva Tassi Gáspár ezt írja az itteni oláhokról Eszterházy Miklós nádornak: „ ... az kik nagy sokasággal kijüvén a török alól, egy nagy pusztaságon telepedtenek meg Tótországban, azért nevezik őket oláhoknak mostan is, és nem magyarnak, sem rácnak."

4 A rácok között görögkeleti szerbek mellett kisebb számban katolikus szerbek is éltek, ahogy mohamedán vallású bosnyák martalócok mellett katolikus bosnyákok és dalmátok is, kik Boszniában üldözést szenvedtek úgy a törököktől, 5