Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Bél Mátyás: Notitia Hungariae novae historico geographica c. művéből Tolna vármegye leírása • 327

Dunába ömlése halak és vízi madarak ritkán fagy be átkelése náddal vannak benőve, s a sár miatt áthatolhatatlar Veszprém vármegyében, Palota váránál ered, ahol a dombok között sokáig a forrás vizéhez hasonló vizet szállít, de amikor a síkságra leérkezik, sokfelé szétfolyva mocsaras kezd lenni, kiváltképpen Simontornyánál, ahol szinte félmérföldnyire kiterjeszti pocsolyáit. Innen kezdve sok falut öntöz, mielőtt tekervényes kanyarokkal Szekszárd városhoz érkezik. Innen balfelé haladva, keletre, mint egy tó terjeszkedik tovább és a mocsarak szétterülésével öntözi ezt a síkságot, majd a vármegye szélén, Báta hegység mellett ömlik a Dunába. Amint említettük, pocsolyás vizet szállít, éppen ezért alkalmas a harcsa, ponty, csuka, csík és másnemű halak táplálására. A partokat és ezek csádés környékét a vízi madarak hihetetlen sokasága lepi el, mégis azok elfogása nehéz, mert ezen helyek megközelíthetetlenek. Alig van olyan kacsa, lúd, vagy szárcsafaj, amely itt ne fészkelne, mivel az itt mindenütt szélesen kiterjedő nádasok kedvező ezeknek szaporodására. Sőt még rákok is tenyésznek a Sárvízben, ami azonban az ízüket illeti, nem igen finom a mocsaras vizek miatt. A folyót ritkán vonja be jég, ami a napnak és a meleg víznek a jele.

10 A folyásának egész hossza 14 mérföldnél is több, s mivel a mocsarakban olyan szélesen szétterül, nem mindenütt enged könnyen átkelést. Egres helységnél komp van, amelyen át lehet kelni a túlsó partra; híd van azonban Simontornyánál és Szekszárdon is; ugyancsak hajó van Kölesdnél és Medinánál, a lakosok azonban ritkán kelnek át rajta. Maga a folyó útközben az egész vármegyét két részre osztja, melynek a Duna felé hajló részét alsónak és a folyóközi részt pedig Sárköznek hívják az ottlakók, s ez a rész egészen sík, míg a szemben levő másik rész magasabb, éppen ezért felső résznek mondják, és ez itt-ott csakugyan hegyes, majd dombos és erdős.

11 A Sió a Balatonból szakad ki természeti tulajdonsága átkelés lefolyása és hasznossága II. Sijónak nevezik a magyarok a második folyót, amely Veszprém vármegyében Fok helységnél szakad ki a Balatonból; kezdetben ugyan zúgva rohanó, de csakhamar a síkságra érve veszít vadságából, ahol pedig a mocsarak közé ér, a medre is mocsarassá válik, mint a Sárvize és ilyen marad a dombok között is, ahol áthalad. Végül Simontornya városhoz közeledve, attól a Kapósba szakad. Ennek főbb átkelőhelyei Foknál, azután Hídvégnél és Ozoránál vannak híd nélkül, melyeket áradás alkalmával távolabbra kell áthelyezni. Hosszúsága körülbelül öt mérföld és halászattal, rákászattal és teknősbéká.10. Ez a folyó is mint a többi, befagy, bár hamarabb felenged, mint a Duna. .11. Az a rész is, amelyet fentebb említettünk,, mindenütt síkság, amelyen a nádasok és erdők váltakoznak. 334