Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)
Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247
miatt azonban az 1860-tól keletkezett iratok nem kerültek a cellákba, noha elegendő hely állt volna rendelkezésre. 1944. végén a cellákat befalazták, ami a front viszonyai között azonnal gyanússá vált. A falak kibontása után az ott talált iratok rendjét feldúlták, ezzel mérhetetlen kárt okozva a közel másfél évszázados — hol rendszeres, hol kevésbé rendszeres — rendezői munka eredményeinek csaknem teljes megsemmisítésével. 142 Az 1860 után keletkezett, s a helyükön hagyott iratok akkor szóródtak szét és részben meg is semmisültek, amikor a megyeházát és a múzeumot — ahol a levéltári iratok egy része nyert elhelyezést — hadikórházzá alakították át. 1 ** Az alispáni tájékozatlanságra jellemző, hogy az Országos Levéltár 1945. október 19-én kelt levelére Tolna vármegye alispánja a levéltári anyag 90 százalékos háborús megsemmisülésről tesz jelentést, holott szakember hiányában még a megmaradt anyagról sem tudják megállapítani azt. hogy miből tevődik össze az. Az anyakönyvek 100 százalékos megmaradását viszont egyértelműen megállapítja ugyanez az alispáni jelentés. 144 Ezzel szemben az igazság az, hogy a levéltári anyagnak csupán 5—10 százaléka veszett el, de igen súlyos kár keletkezett az irattári rend megsemmisülésével. 145 Érthető tehát, hogy a háború utáni levéltári munka súlypontja a levéltári rend helyreállítása, az iratok megmentése volt. Ezt a munkát segíti az BM 1946. március 18-i 31 486/1946. 1/3. sz. felhívása, mely a megmaradt levéltári anyagok biztonságba helyezését kéri az alispánoktól. A hasonló tárgyban 1946. április 11-én kiadott 4789/1946. sz. alispáni körrendeletre beérkezett járási főjegyzői jelentések az alábbi megyei helyzetképet adják: A dunaföldvári járásban minden község iratanyaga elpusztult a háború során, kivéve Madocsa községét. A központi járásban az iratanyag erősen megrongálódott, de a maradék biztonságban van, csupán Sárpilis községé nincs tűzbiztos helyen. A tamási járásban az iratok biztonságban vannak. A völgységi járásban az iratok épségben és biztonságban vannak. A dombóvári járásban az iratok rendben vannak, csupán a járási főjegyzői hivatal anyaga hiányos. Szekszárdon, a megmaradt anyag biztonságban van. A simontornyai járásban is rendben vannak az iratok. 146 Ez időszak levéltári munkájának másik fontos területe a volt birtokos mágnás és nemesi családok iratanyagának egyrészt megmentése, majd később begyűjtése. Bár ezt elősegítette az előzőekben már említett belügyminiszteri és VKM rendelet, mégis nagyobb intenzitással csak a fordulat évének végén indult meg és folyik hosszú éveken át ez a nem mindig és mindenütt könnyű gyűjtőmunka. A levéltárak 1950-es államosítása azután erőteljesebbé tette ezt a munkát. Mindezekből az világlik ki, hogy megyénk tudományos élete jó irányban indult meg a felszabadulás után. Arról a hősi küzdelemről, amellyel egyáltalán sikerült megőrizni a pótolhatatlan iratokat, muzeális értékeket, a rendkívül nehéz gazdasági viszonyok között egyáltalán sikerült elindítani, lendületbe hozni a leletmentő, leletmegőrző, iratrendező tevékenységet, a háborús károk pótlását, a tudományos munka minimális feltételeinek biztosítását, csak az őszinte elis293
