Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247

mérés hangján szólhatunk. Hogy a kulturális kincsek védelme megyei ügy is lett, abban nagy szerepet játszottak azok a lelkes közművelődési szakemberek és önzetlen társadalmi munkások, akiknek az utókor hálás köszönettel és tisztelettel tartozik. Elsősorban ennek köszönhető, hogy a sok gond és nehézség ellenére megindulhatott az útkeresés a tudományos feltárás felé, sőt elindulhatott később a tudományos intézetek közművelődési tevékenysége is. Mindezek azonban csak első, de igen lényeges lépései voltak megyénk tudományos életének. A jó mindenképpen az, hogy ez a helyreállító, egyre szenvedélyesebbé váló gyűjtőmunka mind erőteljesebben érezteti hatását, s segíti előrelendíteni megyénk tudományos életét a népi demokratikus fejlődés útján. Ennek köszönhető, hogy a kultúrforradalom nyomán bekövetkező változások már igen jó alapokat találnak megyénkben e területen is. Irodalmi élet Már a felszabadulás utáni szabadművelődési korszak is nagy hangsúlyt helyez az irodalmi életre, előtérbe állítja a haladó irodalmi hagyományok ápolását, így van ez Tolna megyében is. Ennek egyik kézzel fogható bizonyítéka a Babitsemlék ápolása. A szekszárdi képviselőtestület már 1945 júliusában elhatározta, hogy emléktáblával jelölik meg a költő szülőházát. A dombormű készítését szekszárdi művészre bízzák.

147 Ezt követően már 1946-ban széles körű akció indul meg ez irányban megyénkben. Február 16-án estélyt tartanak Szekszárdon, a költő szülőházának megjelölésére. Létrejön a Babits-kör. E kör márciusban már a színtársulattal együtt rendez Babits-estet. Májusban a Népi Ifjúsági Szövetség és a szekszárdi gimnázium közösen rendezi meg a felszabadulás utáni első emlékezetes — országosan is kiemelkedő — irodalmi eseményt, az 1946. május 18-i Babits-emlékestet, melyen Illyés Gyula, Ascher Oszkár, a költő özvegye, Török Sophie, Pátzay Pál szobrászművész, a kultuszminiszter és a főispán is részt vett. Érdemes felidézni az est hangulatát.

148 A főispán bevezetőjében kéri a vendégeket: „felejtsék el, hogy egy visszhangtalan, álmos, kis városba jöttek el, amely ezen az estén bűnbánatot tart... a nagy költő szelleme iránt, akit eddig elfeledett." Illyés Gyula nem vendégként, inkább Tolna megyeiként fordul innen az egész magyarsághoz a bűnbánat hangján: „Ez a megye, ez a város csak most ébred rá, mi volt neki Babits". Szomorú emlékként idézi fel az élő, egész Európa szellemi világában ismert Babits szekszárdi látogatását, melynek keserű hangulatában született „Költő Szekszárdon" című versét olvassa fel. A vers Illyés előadásában ostorrá válik a szürke, kispolgári, megalkuvó és közömbös város arcán, hogy aztán egy másik költeményével Babits diadalát énekelje, amint vezérként állnak ketten a hegyen, Szekszárd felett, a három kereszt árnyékában... Török Sophie, Babits felesége, a legigazabb Babits-ismerő olvassa fel ezután az első szekszárdi útjáról írt emlékezéseit: „A ház a Séd-patak partján levetkőzi képzeletünkben a hétköznapok szürke köntösét és a magyar szellem legnagyobb tanújelei között tündököl..." Török Sophie, mint királynői bevonulásról emlékezik meg első szekszárdi megérkezéséről és Szekszárd sajnálhatja, hogy a költőnek és hitvesének nem csupa ilyen emlékkel kedveskedhetett — emlékszik vissza a Tolnamegyei Néplap 1946. május 25-i tudósítása a Babits-estről. 294