Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)
Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247
e) A népi múlt emlékeinek elhelyezésére is ugyanaz az elrendezési mód látszanék a legmegfelelőbbnek, mint amilyent a jelenkori anyag bemutatása és megrögzítése megkíván. A fentiek megvalósításában látom kettős intézményünk legfontosabb feladatait." Az egyesület 1947. szeptember 30-án sok száz felhívást küld szét a Múzeumbarátok Körébe való belépésre, ezzel az önkéntes gyűjtőket, tanítókat stb. igyekeznek munkára serkenteni. Egyben útbaigazítást ad a nem szakképzett gyűjtőknek is a gyűjtés módjára, feladataira, az adtközlők személyi körülményeinek feljegyzésére... A ma is meglévő felhívásnak Herepeit jellemző egyik részletét mutatjuk be. A múzeumot érdeklő tárgyi anyagnak a háztartásra vonatkozó részletét így írja le: „Háztartás (konyha- és kamrafelszerelés: fazék, lábos, tányér, bokály, korsó, kés, villa, kanál, puliszkakavaró, nyárs, sótartó, tüzikutya, kompónia, lapító, szita, máktörő, pityókatörő, sörlökő } cserepes, csempe, kád, teknő, cseber, vedermvizes kártya, üst, sulyok, lapicka, szerszámok stb.)." A néphagyományok gyűjtésénél így foglalta össze az önkéntes gyűjtés feladatait : „Néphagyományok (a falu leírását, határ-, dűlő-, és utcaneveit, telepedését, történetét, népének tájszólását, meséit, énekeit, verseit, szólásmondásait, táncszavait } baromfihívogató szavait, mindenféle szokását, babonáját, orvoskodását, táncát, mulatságát stb.) kell összeírni." Az egyesület további céljaként elhatározta azt is, hogy ha intézményeik megszilárdulnak, s a vázolt elsődleges feladatok terén a munka jól megindul, tudományos fórumot igyekszik teremteni a székely történet, a moldovai csángók és a szlavóniai magyarok néprajzának a kutatására is. A Múzeum Egyesület megkísérelte létrehozni az ország talán egyik legelső alkotóházát a település életének tanulmányozásával foglalkozó tudósok és írók elhelyezésére. Az egyesület egyik tagja egy befejezés előtt álló, s tulajdonában levő házat adományozott e célra Cikón. Négy vendégszobát, társalgót és gondnoki lakást tudtak volna benne elhelyezni, de az épület befejezésére és berendezésére 20 000 Forintra lett volna még szükség, amit sajnos nem kaptak meg (Veres Péter akkori építésügyi miniszter segítségében bíztak, de ő közben tárcát cserélt.) Az anyag közben gyűlni kezdett, áldozatkész magánemberek és közintézmények adományaiból. A Miniszterelnökség például átadta megőrzésre a bácskai telepítés egész iratanyagát. Ezt a bácskai telepítési kormánybiztos egykori helyettese, dr. Kiss István törvényszéki bíró, felkérésükre szakszerűen elrendezte. Ugyanitt helyezték el a tolnai telepítés iratanyagát is. Sok segítséget kaptak az Országos Könyvtári Központtól, s más tudományos közületektől is. A két tudományos intézetben a munka tehát megindult az 1947—1948-as években, de szervezési és egyéb anyagi nehézségek miatt csak a fordulat éve után (1949-ben) tevékenykedett mindössze egy évig, mert a múzeumi rendszer átszervezésekor, 1950. május 19-én feloszlatták. Az érdemi tevékenységről éppen ezért ebben az időszakban nem szólhatunk. A második világháború a levéltárnak is súlyos károkat okozott. Dr. Hadnagy Albert főlevéltárnok, az iratok elrejtését már 1942-ben megkezdte. Az 1860, előtti iratokat a vármegyeháza börtöncelláiban, pincéjében, a levéltári rend szerint helyezték el. A főlevéltárnok frontszolgálatra bevonultatása (1943) 292