Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247

Ennek egyik eszköze a múzeum, egyelőre néprajzi és ereklyetárgyak, szakkönyvtár, kézirattár és levéltári anyag összegyűjtése. Másik eszköze a „Tájés Népkutató Intézet". Ennek munkaköre a székely néplélek megnyilatkozásainak a múzeumi gyűjtőmunkával párhuzamosan végrehajtott kutatása, rendszerezése és közkinccsé tétele... Létrehoz ezenkívül az egyesület egy közművelődési csoportot is, amelynek a múzeumigazgató elgondolása és tervezete alapján állandó segítségnyújtás, kiállításvezetés, népszerűsítő- és szakelőadások tartása, valamint közérdekű és szakdolgozatok közzététele lesz a feladata. Az egyesületté alakult múzeumi bizottság új tagok meghívásával önmagát 25 főre egészíti ki a székely és csángó tudományok eredményes művelőinek s e törekvések előmozdítóinak a sorából. Tagjai ezenkívül az öt bukovinai székely falu egy-egy meghívott érdemes gazdatagja és a csángó faluk egy meghívott képviselője is. Az egyesület megszervezi a múzeumbarátok körét is, melynek tagjai szerény évi tagdíj fizetésére kötelezik magukat... Az egyesület első évi rendes közgyűlését a teveli „Körösi Csorna Sándor Székely Tanintézet" helyiségében, 1947. augusztus 8-án tartotta meg. A közgyűlés az alapszabályokat ezen a közgyűlésen elfogadta. Herepei János az egyesület különféle kéréseit augusztus 15-én a kultuszminiszternek küldött jelentésében fogalmazta meg a következőképpen: „A közel kétszáz éve Bukovinába szakadt székelyeknek alig néhány esztendővel ezelőtt Bácskába, onnan Tolnába és Baranyába történt áttelepítése — a táj- és környezetváltozás következtében előállott új életlehetőségek miatt — új folyamatot indított meg az otthonukat elhagyottak lelki- és szokásvilágában. Ezért szükséges, hogy minél szélesebb alapokra helyezve, hozzáfogjunk a saját szemünk előtt lefolyó új népvándorlás jelenségeinek vizsgálatához. Éppen Ortutay Miniszter Űr ismerte fel leghamarább a folyamat alatt előtörő hatások, s ennek következtében előállott változások megfigyelésének fontosságát. Nem szabad elmulasztanunk a most kínálkozó alkalmat: 1. a betelepített székelység hamisítatlanul eredeti lelkivilágának és életjelenségeinek, valamint 2. az új népvándorlás egész folyamata alatt bekövetkezett szellemi és tárgyi átvételeknek és átalakulásoknak gyökeréig visszanyúló tüzetes felkutatására, adataiknak összegyűjtésére, feldolgozására és közkinccsé tételére; 3. minthogy pedig a tárgyi adatok legnagyobb részének eredetiben való összegyűjtése már aligha lehetséges, ezért feltétlenül szükségesnek tartom, kétségtelen analógiák és hiteles bizonyosságok alapján azoknak utánképzését, helyreállítását. Elhelyezésük szabadtéri formában volna a legeszményibb módon megoldható: a) mint a székely ,élet' (vagyis berendezett fa- és kőház, udvar, gazdasági épületek) teljes mértékb&n való kiállítása; b) mint a székely ősfoglalkozásoknak lehetőleg fedél alatti bemutatása; c) mint a székely kismesterségeknek, mesterkedéseknek és háziipari, főleg a ma is hasznot hajtó foglalatosságoknak egy-egy típusos ház-, műhely-, vagy szín helyiségeiben való megjelenítése; d) mint a székelyek lelkivilágának tárgyi és szellemi emlékeiből kiválogatott jellegzetes jelenségeknek képben, magyarázó szövegben, tárgyi mellékletekben, gramafonlemezen, sőt lehetőleg hangos filmen való felidézése. 19* 291