Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)
Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247
Így nemcsak az épület rendbehozataláról kellett gondoskodni, hanem a megmaradt értékek számbavételéről és megőrzéséről is. Hozzá kellett kezdeni az elpusztított értékek pótlásához. Dr. Nóvák József egyetemi adjunktus, mb. múzeumőr a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségének 280/1945. sz. megkeresésére válaszolva a következőket írja 1945. november 13-án: „A muzeális anyag összegyűjtése mindezideig lehető nem volt, mert egyrészt semmi helyet nem tudtunk biztosítani az anyag rendezésére, sem biztonságos elraktározására, másrészt a Felügyelőség által is ismert helyeken és személyeknél levő anyag nagyobb biztonságban volt illető helyeken, mint összegyűjtve, ahol bármikor ki volt téve egy újabb kiürítésnek. Fentiek következtében a muzeális anyag rendezésével ideiglenesen megbízott Somogyi Lajos vármegyei számvevőségi tisztviselő, s a vele közreműködő Wallacher László állami gimnáziumi mb. igazgató, Mérey Andor közalapítványi főtanácsos és Lengyel József urak munkája csupán arra szorítkozhatott, hogy időnként megtekintsék és ellenőrizzék a különböző helyeken elcsomagolt tárgyakat. Nevezett urak közreműködése — amennyiben saját nagy hivatali elfoglaltságuk megengedi — önkéntes áldozatkészségük révén biztosítva van." Ezután a jelentés kitér arra, hogy a szovjet parancsnokságtól visszakapott épületben (a felszabadulás óta hadikórház volt), hogyan indítják el a munkát. Mindenekelőtt a könyvtárat gyűjtik össze és veszik számba, továbbá az alagsori helyiségekben nagy mennyiségben szétszórt levéltári anyaggal és mindenféle hulladékkal, szeméttel összekeveredett, s ezért pusztulásnak legjobban kitett, s legsürgősebb mentésre szoruló muzeális anyag összegyűjtését és biztonságba helyezését végzik. 126 A VKM 1945. szeptember 12-én dr. Nóvák József egyetemi adjunktust (minthogy elődjét a Szekszárdi Népbíróság nem jogerősen 6 hónapi börtönre és politikai jogainak 5 évre való felfüggesztésére ítélte) ideiglenes szolgálattételre Tolna-vármegye Múzeumához osztotta be. 127 A megbízott múzeumőr az Alispáni Hivatalnak tett jelentésében (1945. november 8-án) anyagi segítséget kér a múzeum helyreállítására. Megállapítja, hogy „az épület jelenleg nem használható" a rongálások miatt. Jelzi, hogy a hihetetlenül gazdag anyag megóvására a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége a dunántúli múzeumok közül a szekszárdinak juttatott legnagyobb összegű rendkívüli államsegélyt, 550 000 pengőt. Ehhez kéri a vármegye támogatását, amelyet az alispán 1946-ra elő is jegyez. 128 A megbízott múzeumőr egyedül nem tud megbirkózni a hatalmas feladattal, ezért altiszti segítséget kér, de addig is, amíg megfelelő személy akad, „az elképzelhetetlen szemét kitakarítására, s a múzeum rendbehozatalára" napszámosok felfogadását engedélyezteti a vármegyével 1946 elején. 129 Ezek után teljességgel érthető a Tolnamegyei Néplap 1946. október 2-i számában megjelent cikk: „Jubilál a Tolnavármegyei Múzeum". A cikk szerint „az 50 éves múzeum munkával és építéssel ünnepel, a romokból igyekszik öszszeszedni } ami menthető". Igazi hőskorszak ez, amelyből azonban elhatározások is születnek: Babits-emlékszobát kíván berendezni az újjászülető múzeum, melyhez a társadalom segítségét kéri. A háborús károk és az újjáépítés gondjai miatt állandó kiállítása nem volt a múzeumnak 1951-ig, de egy-egy megtisztított teremben, illetve a vármegyeházán időszaki kiállításokat rendeztek 1946 második felétől. 285