Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247

Az első ilyen kiállítás megrendezésére 1946 szeptemberében került sor a vármegyeházán sárközi kiállítás címmel. A háború után ezen a kiállításon jelentkeznek először nyilvános bemutatás keretében a sárközi hímzések. A kiállítást a köztársasági elnök és felesége is megtekinti, az elnökasszony nyitja meg, és kérésére a Budapesti Háziipari Kiállításon is részt vesz néhány sárközi textília (bíborvégek, tülkös párták, főkötők). Az akkori körülmények miatt nem kellő szakszerűséggel bemutatott muzeális anyag védelmében a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége kifogást emel az alispánnál. A muzeális értékek megvédését nemzeti feladatnak tekinti.

130 A kiállítások sorában kiemelkedik a centenáris év márciusában megrendezett „Tolnamegyei művészek tavaszi tárlata", 20 megyei, illetve a megyéből elszármazott művész 130 alkotásából. A demokratikus forradalmi időszak legnagyobb méretű kiállítása volt ez megyénkben. A részleteiről a későbbiek során szólunk. Még ugyanebben a hónapban a múzeum a megye területén összegyűjtött 48-as emlékekből rendez kiállítást a centenárium évfordulóján.

131 A centenáriumi év kiemelkedő múzeumi tevékenysége az országos hadimúzeumi emlékkiállításhoz igen széles körű anyaggyűjtés megszervezése (iratok, levelek, ruhák, fegyverek, zászlók, bútorok, egyéb tárgyi emlékek, hagyományok, szóban őrzött emlékek, dalok, adatok stb. gyűjtése). Az 1948 szeptemberében a budapesti Közművelődési Kiállításon Tolna megyéből egyedül a múzeum vesz részt, mint tudományos intézet.

132 A demokratikus kormányzat nagy figyelmet szentel a kulturális kincsek védelmére. Ezt bizonyítja a Belügyminisztérium 1945. július 20-án kiadott 92.845/1945. sz. körrendelete is a családi gyűjtemények védelmével kapcsolatban. Ebben a többi között a következőket olvashatjuk: „... sürgős szükség van arra, hogy a megmentett gyűjtemények, a könyvtárak az illetékes hatóságok részéről a legmesszebbmenőbb védelemben részesüljenek. A folyamatban levő földbirtokreform végrehajtásával kapcsolatban szükséges, hogy e védelem kiterjesztessék a korábbi földbirtokosok kúriáinak és kastélyainak családi gyűjteményeire, képtáraira, könyvtáraira és összes muzeális értékű tárgyaira is, hogy az amúgy is rendkívüli módon megfogyatkozott magyar műkincsanyag esetleges gondatlanság, vagy megfelelő felügyelet nélkül újabb károkat ne szenvedjen." A BM felhívja az alispánt a védelem megszervezésére.

133 A műkincsek védelme országos ügy. A VKM 1945. augusztus 31-i 441.172/1945. V. ü. o. szám alatt úgy rendelkezik, hogy Tolna, Baranya és Somogy vármegye területén a veszélyeztetett magánlevéltárak, magánkönyvtárak, valamint a nemzet szempontjából fontos minden egyéb gyűjtemény és műkincs védelmét, anyagának megmentését a Dunántúli Tudományos Intézetre bízta. Ennek az intézetnek joga volt zár alá venni, biztonságosabb helyre szállítani vagy az őrzéssel gondnokot megbízni veszély esetén. Az intézet dr. Szabó Pál Zoltán egyetemi m. tanárt, igazgatót, dr. Babics András intézeti tanárt, dr. Benczédy Győző levéltárost, dr. Hegedűs Lajos egyetemi m. tanárt és Takács Jenőné múzeumi gyakornokot bízza meg a munka végzésével.

134 A feltáró munka nyomán — amelyből a múzeum is kivette a részét — a következő megyei helyzetkép adódott az egyes járási főjegyzői jelentések alapján: A központi járásban Bátaszék, Báta, Öcsény községekben a muzeális értékek a jogos tulajdonosuknál vannak és maradnak. Szedresen viszont a háború során ezek az értékek eltűntek. 286