Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Szenczi László: A közművelődés helyzete Tolna megyében (1945-1948) • 247

Alig egy hónappal később ugyanez az újság 1946. január 26-i száma bejelenti: Szent-Györgyi Albert egyetemi tanárt a lausanne-i egyetem díszdoktorává avatta. Az újjászülető ország élete átalakuló, forrongó, harcokkal terhes. Különösen vidéken nehéz az eligazodás, főleg akkor, ha a múlt még erősebben veti árnyékát a jelenre. Érdekes és tanulságos a Tolnamegyei Kis Űjság 1947. május 3-i számában N. J. tollából megjelent „Tolna megye és a kultúra" című cikk. A Kolozsvárról elszármazott tudományszomjas érkezőt pesti barátai így világosítják fel a Tolna megyei kulturális viszonyokról: „El fogsz veszni odalenn. Nincs ott más, csak pincekultúra. Majd szőlőt veszel, iszod a jó bort és elfeledkezel arról, hogy valamikor tudományos vágyaid voltak." Hiába az ellenérv, hogy Babits Mihály, Vas Gereben, Tolnai Lajos, Illyés Gyula e vidék szülöttei, az érv erősebbnek tűnik: „Régen volt, s a félsoroltak mind elkerültek előbb Tolnából, csak aztán lettek naggyá" A jövevényt a szekszárdi barátai méginkább lehangolják: „Hiába ugrálsz itt. Nincs egy város, mely központ lehetne. Nincs vasúthálózat, hogy elvigye a kultúrát s a szépet az embereknek. S különben is: az emberek alszanak. Nem kell itt a haladás, nem kell itt a művészet. Egy kell csak, s egy igazság van: a bor. Szervusz, igyál." S akkor a jövevénynek eszébe jut Szabó Dezső, az Éber-család kiállítása, emléküktől új erőre kap, s új és új nevek, művészek, írók, tudósok: a kultúra végvári hősei, szelíd mécsesek és világító lángoszlopok rajzolódnak ki a sűrű ködből, s fülébe cseng a kolozsvári költő szava: „Szelíd fények és szilaj vándorlángok; Mit gondoltok: ha össze fogóznátok!" Kevés megye termelt ki annyi tehetséget — elmélkedik tovább a vendég — mint Tolna megye. Csak egy kicsit szét kellene nézni közöttük, csak egy kicsit jobban kellene ismerni őket, csak egy kicsit össze kellene fogózni e lángoknak, s akkor tüzük „Az égig, a csillagos égig érne...", hogy lássa a magyarság: Tolna megyének nemcsak a bora melegít és ad szelíd mámort, hanem a kultúrája is. S ha a felszabadulás utáni népi demokratikus forradalmi korszak ezt a távolbalátást ugyan még nem hitelesíthette, de a Tolna megyében is lezajló kulturális forradalom egy későbbi szakasza már bizonyította. Egy alispáni jelentésből (1948. június 30.) tudjuk, hogy a vármegyének a háború előtt egyetlen kiadványa volt, mely „Tolna megye múltjából" címmel jelent meg. Ugyanezen jelentés bizonysága szerint „Tolna megye területén az önkormányzat terhére vagy támogatására hivatalos és tudományos kiadvány nem jelenik meg."*

25 Mindezek ellenére megyénk tudományos életéről is beszélhetünk e korszakban, csupán szemügyre kell venni a múzeumi életet és a levéltár munkáját, melyek ebben irányító szerepet vittek. A múlt század végén létesített szekszárdi vármegyei múzeum anyagában is mérhetetlen kárt okoztak a háborús pusztítások. Az épület kb. 15 százalékos károsodása mellett megsemmisült teljes berendezése, szakanyagának nagyobb része. Különösen súlyos veszteség érte a természettudományi, a numizmatikai és a néprajzi gyűjteményeket... 284