Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Dóka Klára: Folyószabályozás Tolna megyében a 19. Században • 229

elborítani. 1828-ban az ilyen határhasználattal a lakosság szükségleteit még el lehetett látni, azonban a népesség növekedésével a vízmentes faluhatár egyre szűkebbnek bizonyult.

75 A 19. század közepére a Sárvíz menti községek gazdálkodása differenciáltabbá vált. A régi vízhasználat (halászat, malomjog) mind kevesebb jövedelmet biztosított, elsősorban a korábban ármentesített területeken, de csökkent aránya a Sárközben is. A Sárvíz mentén a szántóföldi és szőlőtermelés kapott vezető szerepet, a rétgazdálkodás jelentősége csökkent. Egyre nagyobb méreteket öltött a kertgazdálkodás. Sárszentlőrincen, Pálfán, Kajdacson, Mözsön dohánytermeléssel is foglalkoztak. A juhászat szerepe megnőtt, Mözsön selyemhernyó-tenyésztés is folyt.

76 A sárközi községekben az ártéri gazdálkodás válságba jutott. Az árvízmentes szántóföldek, szőlőterületek nem biztosítottak elegendő jövedelmet. A művelés alá vont területeket a veszélyeztetett ártér felé kellett kiterjeszteni. A korábban rét- és legelőként használt területeket felszántották, számolva azzal, hogy az egész termést elviszi a víz. Az állatokat azokra a lankákra terelték, ahol nem a víz jótékony, hanem romboló hatása volt érezhető. Az árvíztől elsodort termésért a tavakban, mocsarakban folytatott halászat csekély kárpótlást nyújtott. A 19. század közepén minden sárközi faluban kárt okozott az árvíz. Tolnán egyes épületeket is elvitt, Decsen a legelőt tette tönkre, öcsényben, Bátaszéken a szántókat fenyegette.

77 E területeken az 1850-es években a folyószabályozás megoldása, a megkezdett munka befejezése egyre fontosabb volt. Az ármentesítés után a Sárközben is birtokba vette, a lakosság a faluhatár egész területét. A Sárvíz—Sió mentén a községekben arányos fejlődés kezdődött meg, hiszen a természeti feltételek számukra kedvezőek voltak. Ahogy a lakosság növekedett, úgy vált mindig intenzívebbé a földművelés, a most már teljes egészében mentesített területeken. Az 1850-es években megkezdett kataszteri összeírás idején még voltak különbségek a határhasználatban. A szárazabb területeken a szántóföldi termelés döntő fölénybe került a határhasználat többi módja felett. Művelési ág k. hold Kajdacs Harc Bikács Pálfa 1861. 1861. 1860. 1859. szántó 3625 1596 1102 2826 rét 1171 450 326 1041 kert 36 6 4 6 szőlő 1 238 15 141 legelő 1498 506 506 915 erdő 12 13 — 183 tó 2 — 3 — mocsár, náddal 7 243 8 24 terméketlen 164 94 136 117 Az ármentesítés után a sárközi területeken igen sok volt a rét és legelő. Az ősi ártéri gazdálkodástól az intenzív mezőgazdasági termelés kialakulásáig hosszú utat kellett megtenni. A természeti feltételek mellett át kellett alakulni 16 Tanulmányok Tolna megye történetéből IX. 241