Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Dóka Klára: Folyószabályozás Tolna megyében a 19. Században • 229

Község Szántó rét szőlő Szekszárd 1293 1684 2716 Tolna 2540 1263 670 Várdomb 12 107 263 Jelentős volt az állattenyésztés is. Általában a szarvasmarhatartás kapott vezető szerepet az ártéri legelőkön: Decs, Sárpilis, Öcsény községekben igen sok lovat tartottak. Az erdős területeken fejlett volt a sertéstenyésztés, és a legelőkön (pl. Kajdacs, Medina) a juhtenyésztés honosodott meg. Állattartás 1828-ban Községek szarvasmarha ló sertés juh 888 241 135 — 164 401 40 — 325 176 83 — 167 450 48 50 116 219 109 — 264 605 57 — 69 110 61 5 195 204 94 230 250 166 130 — 221 147 113 258 487 410 151 — 627 414 203 —• 589 217 236 562 635 422 65 — 132 127 77 — 49 109 15 — 430 383 190 — 184 140 110 — 897 627 236 — 547 461 39 — 61 22 2 — Az 1828-as öszeírás „observationes" rovataiban sokat olvashatunk a vizekről. Kajdacs, Nagydorog, Agárd, Mözs, Medina, Sárszentlőrinc, Simontornya mellett említik a csatornázott, hajózható folyót, amely a községek egyik fő beneficiuma. A szabályozott Sárvízben halászni is lehetett, árvizet sehol sem okozott. Kölesden, Ozorán, Simontornyán, Nagydorogon malom is volt a folyón, amely szintén bizonyos jövedelmet biztosított. A sárközi községekben már szó volt az árvizekről. A réteket és legelőket 1828-ban Decs, Báta, Sárpilis, Alsónyék, öcsény községekben rendszeresen elöntötte a víz, és lassan vonult le róluk. A visszamaradó tavakban, mocsarakban halászni lehetett. A szántók és szőlők a magasabb területeken feküdtek, ezeket nem szokta a Sárvíz és Duna áradása Agárd Alsónyék Báta Bátaszék Bikács Decs Harc Kajdacs Kölesd Medina Mözs Nagydorog Ozora öcsény Pálfa Sárpilis Sárszentlőrinc Simontornya Szekszárd Tolna Várdomb 240