Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hajdu Lajos: Az alsófokú népoktatás fejlődése Tolna vármegyében (1770-1790) • 105

Annál is inkább akadt, mert a közoktatási igazgatás tisztviselői (elsősorban a népiskolai felügyelő és az ellenőr) sok esetben kerültek — okkal vagy ok nélkül — konfliktusba egyik vagy másik település iskolamestereivel és ilyen esetekben, főképpen akkor, ha a ludimagister-ek „társadalmi támogatást" élveztek, ha az oktatási tisztségviselő nem elég körültekintően hajtotta végre feladatát — olyan légkör alakult ki, amely lehetetlenné tette az eredményes oktatómunkát. Erre egyetlen példa Dunaföldvárról: a tankerület népiskolai felügyelője 1788. júniusában megállapodott a mezőváros elöljáróságával, hogy az addig kéttanítós (kétosztályos) iskolát háromosztályossá szervezik át és egy fiatalembert azonnal ki is nevezett a III. osztály tanítójává, egyben a „localis directoratus"szal, tehát az igazgatási teendők ellátásával is megbízta. Az addigi két tanító (mindkettő ferences barát) sérelmezte, hogy a nyakukra ültettek, főnökükké tettek egy náluk talán sokkal kevésbé érdemes embert és kérte a helytartótanácsot, hogy az inspektor rendelkezésének végrehajtását akadályozza meg, intézkedjen, hogy az új tanító az I. osztályban kezdje meg képességeinek bizonyítását, az igazgatói tisztséget pedig közülük a „rangidős" kapja meg. Amennyiben ez nem történik meg, „egy ember miatt lelkünk nyugalma örökre megzavartatik és ebből a civakodásokon kívül egyéb hátrányok is származhatnak".

51 Nem akarom a tisztelt olvasót végigvinni az ügy valamennyi fordulatán (az akkori szokásoknak megfelelően „salamoni" döntés született: az egyik — nyilván hevesen, meg nem engedett hangnemben vitázó f ranciskánusnak mennie kellett az iskolától, de a népiskolai felügyelő jelöltje sem lett a III. o. professzora és igazgató, e tisztségeket a másik franciskánus barát kapta meg). Az olvasó képzeletére bízom annak megítélését, hogy milyen károkat okozhatott a földvári iskola munkájában ez a nem elég körültekintő eljárás, a meggondolatlan „káder-import". A népoktatás eredményességét más tényezők is befolyásolták (Tolnában talán nem annyira, mint az ország egyéb vidékein), ezek közül a földmérési munkálatok végrehajtása és a török háború érdemel elsősorban említést. A „közteherviselés" (nemesi adózás) bevezetése érdekében végrehajtott földmérés a jozefinista rendszer egyik leggyűlöltebb akciója volt az uralkodó osztály szemében, amely mindent megtett, hogy annak sikerét — a legváltozatosabb „harci módszerek" alkalmazásával — meghiúsítsa. Igenám — de a földmérési munkák végrehajtásában (az örökös tartományokból behozott mérnökök és írnokok mellett) szerepet játszottak a segédtanítók és némelyik megyében az iskolamesterek is: írástudókra a bizottságoknak szükségük volt, ezeket a tanítókban találták meg és a megye vezetőivel „kirendeltették" őket földmérési írnoknak. Némelyik megyében (Hont) emiatt még a téli oktatás is megszűnt, e megyékből a kerületi tanítóképzők tanfolyamain egyetlen fiatal sem vett részt — és e botcsinálta írnokok jutalmul kapták a nemesség gyűlölködését, amely néha addig terjedt, hogy a török háború időszakában (amikor II. József katonát kért a megyéktől) erőszakkal angyalbőrbe bújtatták őket — és ezzel fenyegették a többi tanítót is, ha a jozefinizmus intencióinak megfelelően dolgoznak.

52 Miután a hadsereg, amely 1788-ig effektíve segítette a jozefinista rendszer intézkedéseinek végrehajtását (minden alispán szabadon rendelkezett egyegy szakasz katonával, amelyet tetszése szerint „bevethetett" bárhol és bárki ellen) a török háború időszakában „mással volt elfoglalva" — légüres tér keletkezett az országban és ez meggyorsította a jozefinista hatalmi apparátus szétesését. E tanulmánynak nem lehet célja e folyamat fázisainak és jelenségeinek beható vizsgálata, annyit azonban meg kell jegyezni, hogy e bomlás jelentkezett a népoktatás területén is: egyre gyakrabban fordult elő, hogy falvak-mezővárosok a hatályos rendelkezésektől nyíltan eltérve, azokat megsértve — elbocsá160