Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hajdu Lajos: Az alsófokú népoktatás fejlődése Tolna vármegyében (1770-1790) • 105

több az idő, másrészt új oktatási anyag: a számtantanításnál az üzleti életben, kereskedelemben szükséges ismeretek elsajátíttatása; oktatják a háztartási munka elemeit, különféle iratok megszerkesztését stb. Ezenfelül a Ratio minden népiskolatípusban megemlíti, hogy „némelyek" milyen külön ismereteket sajátíthatnak el (alsó fokon csak némi latin-tudásra tehetnek szert, a 3 tanítós iskolában már mértant, természettant, szabadkézi rajzot stb. is tanulhatnak).

38 A Ratio rendelkezései ellenére azonban a helyzet a Tolna megyei népiskolákban a jozefinista kormányzati rendszer összeomlásáig keveset változott: nem álltak rendelkezésre elegendő számban kellően felkészült tanítók; az iskolamesterek főfeladatát továbbra sem a gyermekek oktatása képezte — „gazdáik", a plébános és a hívek változatlanul nem ezért fizették őket; hiányoztak a megfelelő munkához nélkülözhetetlen tárgyi feltételek (jól felszerelt iskolák, tantermek, de a tankönyvek is) — így a Ratio előírásai még 1789-ben is az óhajok szintjén lebegtek. Ne tekintse, tisztelt olvasó szerzői tapintatlanságnak, ha az elmondottak dokumentálására (az eddigiek mellé — lásd 4. pont) még két példát említek meg: 1789-ben a megye időrendben, megalakulását tekintve második háromosztályos iskolájának (Dunaföldvár) vezetője a 900 tanköteles fiatal közül iskolába járó 236 gyermek részére 147 db-ot igényelt az I. osztályos, 50-et a II.-os és 40-et a III. osztályos tankönyvekből; akárhogy is számolom — ez 237 db, ebből talán levonható az a megállapítás, hogy nem lehetett túlságosan jó a tankönyvellátás, ha a megye egyik virágzó mezővárosában a 236 gyerek közül 237 nem rendelkezett az előírt tankönyvekkel (az ÁBC-s könyvtől kezdve egészen a III. o. számára előírt „Latin nyelvi alapismeretekig"). A másik példa: Bátaapáti tanítója 1789-ben (az egyszer már példaszerűnek említett jelentésében) leírta azt, hogy milyen módszerrel, mit tanít a falu 6—12 éves gyermekeinek. E jelentés szerint ő 5 „osztály"-ba (csoportba) sorolta a gyermekeket — életkoruktól függetlenül, csak az ismeretek szintje alapján: az 1. osztályba tartoznak a legjobban olvasók (ők újszövetségi olvasmányokkal foglalkoznak); a 2. osztályba kerülnek a közepesen olvasók (az ő tananyaguk a zsoltároskönyv); a 3. csoportot a leggyengébben olvasók alkotják, ők a katekizmust tanulják az iskolában; a 4. osztályba tartoznak a sillabizálók, végül az 5.-be az ABC-vel ismerkedő gyermekek. Már önmagában az is figyelemreméltó, hogy a Ratio kiadását követően 12 évvel is csak az olvasni-tudás képezi a csoportba sorolás alapját, de a jelentés tartogat más meglepetéseket is. A derék evangélikus iskolamester leírja, hogy mindig imával, valamint egyházi énekekkel (zsoltárokkal) kezdik és fejezik be a napot; hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken délelőtt, délután egyaránt van a fenti 5 csoport számára olvasás- és írástanítás, „gyakran" (oftmals) azonban — nemcsak vasárnap — délelőtt és délután egyaránt csak bibliai történetekkel és katekizmussal foglalkoznak; szerdán és szombaton a „tananyag" ismétlés és ima (itt szükségesnek tartja külön kihangsúlyozni, hogy az evangélikus, református, katolikus tanulók mind saját felekezetük imakönyveit használják). A tanítás (a bevezető ima és ének után) mindennap a lecke „felmondásával" vagy az írásbeli („házi") feladat bemutatásával kezdődik és csak aztán lépnek tovább a „tananyagban". „Röviden — ez a tanítási módszer" (Das ist alsó kürzlich der LehrArt), fejezi be Bátaapáti — ismétlem: a többi közül kiemelkedően gondos — tanítómestere. A kutatónak nincs joga kételkedni az információ hitelességében — ez azonban nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a népoktatás vallási-egyházi jellegének csökkentésében, a hasznos ismeretek alapjainak elsajátíttatásában a Ratio kiadását követő évtizedben nagyon kevés eredményt ért el a kormányzat. Hasonló eredményeket mutat a tanulók számának gyarapodása is, annak ellenére, hogy II. József egyik 1785-ös dekrétumában elrendelte a tankötelezettel