Tanulmányok Tolna megye történetéből 9. (Szekszárd, 1979)

Hajdu Lajos: Az alsófokú népoktatás fejlődése Tolna vármegyében (1770-1790) • 105

Járás megnev. klasszikus házadó-j. t. átvállalt r. átv. Ossz. Járás megnev. a p á r b é r (tanítónál) Ossz. Dombóvár 6 — 4 16 26 Földvár 9 — 16 — 25 Simontornya — 15 13 4 32 Völgység 16 11 5 1 33 ÖSSZESEN: 31 26 38 21 116 A differenciák bizonyos fokig tükrözik azt, hogy az egyes járások mezővárosai-falvai meddig jutottak a gazdasági-társadalmi fejlődés útján és ehhez kapcsolódóan, mennyire érezték szükségesnek az iskolamester tehermentesítését: a két nagy járásban (talán a nagyobb települések gyakorisága, talán más ok miatt) a párbér-kötelezettség teljes vagy részleges átvállalása volt az uralkodó, a kisebb lélekszámú és ezért jobban „átfogható" falvakból álló völgységi (bonyhádi) járás iskoláinál-tanítóinál viszont még gyakori volt a klasszikus párbér. A fejlődés — megítélésem szerint — a következő fázisokon mehetett át: klasszikus —• majd differenciált (házadó-jellegű) párbér — részleges átvállalás — teljes átvállalás. E kis tabella adatai azt mutatják, hogy ezen az úton a simontornyai járás elhagyta már a völgységit, de még elmaradt a másik kettőtől. A klasszikus párbérnél 1—1 házaspárnak 5 és 28,66 dénár közötti öszszeget, valamint 1/4 vagy 1/8 pozsonyi mérő búzát kellett rendszerint adnia tanítójának (a 31 település közül ötben — Paks, Bátaszék, Györköny, Grábóc, Bikács — a hívek csak terményt adtak párbérként iskolamesterüknek). Meg kell jegyezni, hogy a tanítók mintegy fele (15) 11 és 2/3 dénárt, egyötöde pedig (5) készpénzben 15 dénárt kapott házaspáronként és a termény kvóta is egyedül Bátaszéken volt csupán 1/8, a többi 30 iskolamesternél 1/4 vagy 1/2 pozsonyi mérő. A házadó jellegű párbérnél az első szembetűnő jelenség az, hogy ezek egyrésze (a 26-ból 4) hasonlít a klasszikus párbérhez, a különbség annyi, hogy itt nem a házaspárok száma, hanem a ház vagy (rideg-zsöllérnél) a lakás birtoklása a kötelezettség kivetésének alapja és minden jobbágy, zsellér, alzsellér azonos összegű pénzt fizet, azonos mennyiségű és fajtájú terményt ad az iskolamesternek évente. A többi esetben azonban a kötelezettség eltér (progresszív vagy degresszív jellegű — aszerint, hogy melyik paraszti kategóriát tekintjük kiindulási alapnak). Azonnal meg kell jegyeznem, hogy ez a progresszivitás nem mindig tökéletes: 9 iskolamester párbér járandósága esetében a jobbágy kötelezettsége kétszerese a zsellérének és alzsellérének (nincs tehát különbség a két zsellérkategória között), 7 esetben viszont a jobbágy és zsellér párbérterhe teljesen azonos (az alzselléré viszont kevesebb) — mindössze 6 olyan iskola van, ahol a differenciálás következetes. (Aparon e három paraszti kategória párbér141