Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

Forró óhajtásunk, hogy a legközelebb összehívandó országgyűlés hazánk jogviszonyainak sértetlen visszaállítása által törvényesen képesítve legyen mindazon intézkedések megtételére, melyeket a királyi hatalomnak szilárdsága s a nemzet jogainak biztosítása és a 11 évi balkormányzás által előidézett elszámlálhatatlan bajok orvoslásai igényelnek; mindaddig azonban, amíg az egész nemzet által osztott eme jókívánságunk nem teljesül, törvényeinkkel ellenkező bármily kormányrendeletek és intézkedések végrehajtásához hozzájárulni magunkat sem hivatva, sem feljogosítva nem érezhetjük." Nyilatkozatát a közgyűlés kinyomatni és valamennyi törvényhatóságnak megküldeni rendelte, a főispánt pedig felkérte, hogy azt a felsőbb kormányszervekhez mielőbb juttassa el.

85 Ez a határozat nem maradt pusztán csak írásos megnyilatkozás, mutatja az is, hogy a január 21-i ülésében a bizottmány határozottan kijelentette, hogy az 1848: III. t. c. ellenére felállított kormánytestületeket, így a Helytartó Tanácsot sem ismeri el törvényes felsőbbségének, legfeljebb csak magánosok még folyamatban levő ügyeiben.

86 Késznek nyilatkozott viszont az országbíró elnöklete alatt működő és régi törvényes ismeretekben gazdag Hétszemélyes Táblának hozzájárulásával elkészítendő döntvényeket a megye törvénykezési eljárásának zsinórmértékéül annál is inkább elfogadni, mivel százados gyakorlat e döntvényeket már amúgyis törvénypótló erővel ruházta fel.

87 KISEBB LÉTSZÁMÚ VÁLASZTMÁNY ALAKÍTÁSA ÉS IDEIGLENES MEGYEI TÖRVÉNYSZÉK FELÁLLÍTÁSA Még ugyancsak a január 9-i közgyűlés a bizottmány teendőinek megkönnyítése céljából az alispán javaslatára a bizottmány kebeléből egy kisebb létszámú választmányt alakított. A közigazgatás, a törvénykezés és az árvaszéki ügyek átvétele, a megyeházi személyzet, a tisztviselői kar és a pandúrok fizetésének rendezése, továbbá az ügyrend részletes kidolgozása és az eljárások megállapítása ugyanis igen nehézkesen történhetett volna meg a teljes létszámú rendes közgyűlések tárgyalásai során. Ez az első, illetve másodalispán elnöklete alatt működő kisebb választmány 12 választott bizottmányi tagból, továbbá az összes fő- és alszolgabíróból, megyei tiszti főügyészből és helyetteséből, végül a megyei főjegyzőből és egy esküdtből állott.

88 A még mindig folytatólagosan ülésező bizottmány utasította az első alispánt, hogy az alispáni hivatal ügykörébe tartozó iratokat Angyal István, Kramolin Emil és Halász József, bizottmányi tagok közreműködésével sürgősen vegye át. Az egyéb megszűnt cs. kir. hivatalok iratainak az átvételére ugyanekkor szolgabírói kerületenként az illetékes főszolgabíró vezetésével 4—4 tagból álló bizottságot választottak. A központba beküldendő peres iratok átvizsgálását pedig a megyei főügyész elnöklete alatt eljáró 8 tagú küldöttségre bízták.

89 Az árvaügyek rendezésére kiküldött szolgabíráknak és a melléjük rendelt bizottságnak kellett az iratokat a volt cs. kir. árvatörvényszéktől átvenni. Az alispán ugyanekkor bejelentette, hogy a cs. kir. adóhivatalok felsőbb utasításra nem hajlandók az árvapénzeket a megye részére átadni, a bizottmány ezért felkérte a főispánt, hogy az átadást illetékes helyen sürgesse meg.

90 Az árvák ügyeit egyébként a községekben a szolgabírák felügyelete mellett az árvagyám intézte. Ugyanezen alkalommal megállapította a közgyűlés azt is, hogy az ausztriai polgári- és büntető törvénykönyv, valamint perrendtartás többé kötelező erővel 13* 195