Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

már nem alkalmazható, ennélfogva az országgyűlés döntéséig a folyamatban levő ősiségi és úrbéri ügyeket függőben kell tartani. Szükségesnek látta azonban a bizottmány mégis egy ideiglenes megyei törvényszék alakítását, amelynek elnökévé Dőry Lajos másodalispánt választotta meg, a bizottmány tagjai közül öt rendes és két pótülnököt delegált. A főügyészi teendőket a megye tiszti ügyésze, illetve helyettese látta el, a jegyzőkönyvek vezetését a kirendelt esküdtek eszközölték.

91 A fogházak rendezésének és a fegyencek élelmezésének a kérdését a közgyűlés a járási főszolgabírák feladatává tette. Határozott továbbá a megyeházának renoválása, a megyei tisztviselők és alkalmazottak fizetése ügyében. Megválasztotta a Ferenc-közkórházra és a Styrum-Lymburg alapítványra felügyelő választmány tagjait, végül engedélyezte a megyei levéltáros mellé egy írnoki fizetéssel bíró segédhivatalnok alkalmazását.

92 Az abszolutizmus bukása után a községek vezetősége is teljesen kicserélődött. A volt cs. kir. szolgabírói hivatalok megszűntével a községek felügyeletét a bizottmány magának tartotta fenn, azok igazgatását pedig a járási főszolgabírák vezetése alatt működő tisztviselőkre ruházta át. Törvényes rendelkezések hiányában kimondotta, hogy a községi képviselőtestületek, illetőleg a községi elöljárók választásában, ami minden rendzavarás nélkül ment végbe, a községben lakó minden adózó, bármely vallásfelekezethez tartozik is, ha a 20. életévét már betöltötte minden további nélkül részt vehet, ha csak nem áll bűnügyi vizsgálat, vagy büntető ítélet joghatálya alatt. A községi elöljáróságot a határozat értelmében a bíró, az esküdtek és a pénztárnok alkotta. A jegyzőt a főszolgabíró vezette értekezlet választotta. A pénztárnoknak mindig kellő vagyoni biztosítékkal rendelkező községi lakosnak kellett lennie. A községi igazgatás feje ezentúl is a bíró maradt. Az ügyintézés egyébként továbbra is a nemesi korszakban és az 1848-as években kialakult szervezeti és ügyrendi formák között működött.

93 A nagyobb létszámban tanácskozó bizottmány a megye szervezése, a közigazgatás rendezése és egyéb fontos közérdekű ügyekben hozott határozataival, valamint a felsőbb hatóságok rendeleteinek a végrehajtásával elindította a megyei adminisztráció rendszeres működését. Továbbiakban a kisgyűlés inézte a kisebb jelentőségű „honi és egyéni" ügyeket. Február 4-én azonban újra több száz választott bizottmányi tag és a memegyei tisztikar jelenlétében tartott rendkívüli közgyűlés tárgyalta a megyékhez intézett 760/1861. számú uralkodói leiratot, amelyben az uralkodó rámutatott arra, hogy „az októberi Diploma kibocsátásával elérni kívánt eredmény és nyílt szándék becsületes és elismerésre méltó támogatásra nem talált". Elrendelte ezért, hogy a birodalom határain kívül tartózkodó emigránsokat, akiket a vármegye az állandó bizottmány tagjai közé választott, a tagok sorából törölje. Tilalmazta a leirat a honi (megyei) adó kivetését és beszedését, követelte ezzel szemben az állami adók behajtásához a megyék közreműködését. Végül szigorúan tiltotta az 1848-as törvények tettleges foganatosítása iránti minden kísérletet. Ha e meghagyások ellenére — folytatódott a leirat — a megyék részéről ellenszegülés történne és lenne tapasztalható, a felsőbbség a bizottmányi gyűlések betiltását, feloszlatását, sőt esetleg erőhatalom alkalmazását is foganatosítani fogja. A leiratra válaszul a bizottmány egyhangú határozattal elfogadott feliratában köszönetet mondott ugyan az uralkodónak azért, hogy az ősi intézmé196