Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

Az adószedők javadalmazása Magyar dikajegyzékek, urbáriumok és török defterek lapjain sűrűn találkozunk a Duna menti települések bíráival, ispánjaival és adószedőivel. Tudjuk, hogy Vanda István tolnai bíró vagyonos ember, aki vállalkozóként és kezesként is jelentős a jövedelemigazgatásban. Sűrűn találkozunk Lászlóval és Farkassal a Duna menti bérletek kezelőinek a sorában, ismerjük Szabó Péter bátai bíró szerepét a szegedi és makói hajósok „vámmentesítésében". A királyi és a szigetvári adó összeszedéséért kedvezmények illetik meg őket. Az 1547. évi dekrétum szerint a népességösszeírásért havi 3 forint, az állami adó beszedéséért havi 4 forint fizetést húznak. A földesurak megbízottjai is mindenütt iparkodtak összeszedni az adót és a tizedeket. Ezt teszi például Bosnyák Tamás ispánja is, aki nem szimpla parasztember, hanem a királyi Magyarországon élő uraság Tolna környéki birtokainak szemmel tartója. Közvetít a szekszárdi Izmael török bég és a Nyitra megyében élő Bosnyák között, ha az anyavári uradalom kajmádi pusztáját a török be akarja népesíteni. Tóth Lőrinc, miközben beszedi gazdatársaitól a Bosnyákot megillető adót, mint a távol levő földesúr helyi „szeme és füle" híreket küld fia által Surányba. A Tóth Lőrinc-féle emberek küldik a híreket arról, hogy a pusztává néptelenedett falvak határát kik használják, hogy hová telepedtek le a rácok, hogy élnek szórványokban magyar családok, és végül kik azok a földesurak, akik az elhagyott birtokok megszerzésére törekednek. Tőlük tudják meg odafent a királyi területeken élő birtokosok, hogy melyik falu lakóit illet a törökösség vádja. A Hódosról készült névjegyzék végén ez áll jellemzésül az ott lakókra: „és többen hasonló rosszak". Ennél is szigorúbb a györkei Kozma Bálint és az icsei Szabó Gergely véleménye a falu lakóiról: „cigány, törökkel béllelt emberek". Bosnyák Tamás ki nem állhatta a tolnaiakat, hiába hordták neki a füstölt halat, a drága nyersbőröket meg a patyolatkendőket, ő csak cudar, cigány, törökkel bélelt embereknek titulálta őket.

29 A királyi Magyarország területén élő földesurak számlájára adót és híreket szállító emberek fizetségét a következő adatok felhasználásával igyekszünk megrajzolni. A pozsonyi káptalani levéltár ún. „bátai" kötegeiben azt olvashatjuk, hogy „akarom Uraságodtól érteni, hogy mi légyen az én fáradságomért és költségemért... ennyi ide s tova való fáradságom nem lehet kölcség nélkül" — írja Marcza Gáspár a bátai apátnak. Török Gergely pedig a Szekszárd környéki rác telepek adójának Veszprémbe való szállítása után ekként nyújtja be számláját: „Én Detchiön lakozó Török Gergölj szolgálok uraságodnak... munkámért kívánok egy söveget."

30 Hogy ez a szolgálat milyen nehézségekkel járt, mi sem bizonyítja jobban, mint Marcza Gáspárnak két levele. A decsi, bátai, szeremlei, nyéki, pilisi, laki és etei jobbágyok adójának beszedésére vállalkozott és gazdája sürgeti az elszámolást, ám az álnok sárköziek „megkeményítették" szívüket, nem is sejtve, hogy emiatt milyen veszedelem környékezi őket. „Bizony olyan emberekkel megyek rátok — írja 1619. január 2-án kelt levele záradékában —, hogy bizon kíméletlen bánnak veletek; mig ez világon éltek bizon megsiratjátok, még a gyermekiek is". Marcza helyzetét súlyosbítj cl clZ cl körülmény is, hogy nem egyszerű alkalmazottja Szlatanay apátnak, hanem vállalkozó, aki kezeskedik az adó és ajándék határidős beszállításáért. Könyörgés és fenyegetés kíséri végig levelét, hol a józan elméjükre, hol a szívükre akar hatni — csak mennél előbb jelenjenek meg az ígért summával Érsekújváron. 3* 35