Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

Habsburg-király pártjára állt át, a magyar urak nagy többsége Ferdinánd fejére tette fel a királyi hatalmat jelentő koronát. A két király között keletkezett viszály során Szapolyai János királyságát biztosítandó rövidesen szövetséget kötött a törökökkel. Kérésére II. Szulejmán szultán hadat is indított Ferdinánd ellen, végső célja azonban ezúttal tulajdonképpen Bécs elfoglalása volt. 1529. augusztus 18-án, tehát majdnem a három év előtti, gyászos emlékű mohácsi csata évfordulójának a napján a Bécs felé vonuló szultán seregével éppen Mohács mezején fogadta a nagy és fényes kísérettel oda érkező és neki megalázkodva hódoló János királyt. Amikor erről az eseményről a Mohács közelében levő birtokán siklósi várában tartózkodó Perényi Péter — ekkor már mint Ferdinánd király koronaőre — értesült, komolyabb fegyveres kíséret nélküli szekérkaravánnal sietve menekítette a koronát az ország északi részén levő birtokára Sárospatak felé. A több szekérből álló nagyobb karaván amerre elvonult, mindenütt nagy feltűnést keltett. János király táborának a felderítői is hamarosan tudomást szereztek arról. így a Sárvíz melletti Kajdacs falunál a rövid pihenőt tartó karavánt egy Szapolyai-párti portyázó csapat rövidesen utói is érte. A meglepett Perényit azután kíséretével, családjával és a koronával együtt mindenestül Kaproncára, Szapolyai emberéhez, Bánffy Jánoshoz irányította. A korona végül is Perényivel, annak családjával — nem egészen világos miféle úton és módon — a szultán táborában kötött ki. A Bécs alól eredménytelenül visszatérő Szulejmán azután az országból való kivonulása előtt a koronát visszaadta János királynak és az egészen 1551-ig a Szapolyai-család birtokában is maradt. A hányatott sorsú korona tehát 1529-ben így került a Sárvíz melletti Kajdacs község sánctájéki-dűlőjébe, ahol pár napig egy fűzfában elrejtve őrizték.

148 A közeli koronázásra való tekintettel az igazságügyi miniszter értesítette a megyét, hogy előterjesztése alapján az uralkodó 12, köztörvénybe ütköző bűntett miatt 3 évre, vagy annál rövidebb időre elítélt rabnak, a még hátralevő büntetési idejét kegyelmi úton elengedte.

149 1867. május 29-én a képviselőház elfogadta és megalkotta a kiegyezési törvényt, amelynek értelmében Magyarország teljes belpolitikai önállóságot nyert és az ország régi történelmi területe a magyarság uralma alá került, ami annyit jelentett, hogy a magyarság a régi határok között egységes közigazgatást vezethetett be. A kiegyezéssel elhárult minden akadály és ellentét a nemzet és uralkodója között, így az ország Ferenc Józsefet 1867. június 8-án Budán hagyományos pompával, ősi magyar szokások szerint királyává koronázta. A koronázási szertartást végző Simor Jánosnak, a székesfehérvári iparos fiúból lett esztergomi érseknek, a nádori méltóság szüneteltetése következtében gróf Andrássy Gyula miniszterelnök segédkezett.

150 Az 1867. június 8-i megyei kisgyűlés így már tárgyalhatta a külföldre menekült politikai emigránsok hazatérését és vagyonuk visszaadásának ügyét. Majd a július 29-i nagygyűlésen 18 évi számkivetés után első ízben megjelent Perczel Mórt, mint a szabadságharc lelkes tábornokát és a megye egyik kiváló fiát őszinte örömmel és lelkesedéssel üdvözölték a tiszteletére nagy számban megjelent bizottmányi tagok.

151 Ehhez a július 29-i közgyűléshez hasonló különleges eseteket, a főispáni installációt és tisztújítást kivéve, a nagygyűléseken igen kevés bizottmányi tag 207