Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

szokott megjelenni, míg a szavazati joggal rendelkező megyei tisztviselők majdnem minden alkalommal részt vettek a gyűléseken. A kisgyűléseket viszont alig egy-két bizottmányi tag és tisztviselő jelenlétében tartották meg. A nagygyűlés hatáskörébe tartozó ügyek intézését legtöbbször a különböző választmányokra és küldöttségekre bízták. Alapvető szabály maradt ezenkívül továbbra is az az eddigi gyakorlat, amely szerint a tárgyalásra kerülő ügyek rendjét tartalmazó tárgysorozatot a közgyűlés előtt 3 nappal közszemlére kitenni és a bizottmányi tagok részére megküldeni kellett úgy, hogy azt kellő időben kézhez kaphassák. Említésre méltó a megyének még az 1868. évben hozott az a határozata, amellyel a díszlovasoknak a koronzására készült öltönyeit a Nemzeti Színháznak adományozta.

152 Az 1868. december 19-i kisgyűlésen az alispán bejelentette, hogy az országgyűlésnek december 10-én történt ünnepélyes berekesztése alkalmával az uralkodó által mondott trónbeszéd nyomtatott példányait, amiket a közgyűléssel is ismertetett, a belügyminiszter a községek közt leendő szétosztás végett a megyének megküldte.

153 Egy-két nappal később, december 23-án a belügyminiszter az új választások tartásának időben való előkészítése céljából utasította a megye közönségét, hogy rendeletének kézhezvételétől számított 20 napon belül tartson közgyűlést. Azon az 1848: V. t. c. 7. §-ának b) pontja értelmében a választási eljárás levezetésére az alispán elnöklete alatt működő és vele (a miniszterrel) közvetlenül érintkező központi választmányt küldjön ki, és azt arra utasítsa, hogy az 1848: V. t. c. 12. §-a szerint legfeljebb egy hét alatt üljön össze, működését kezdje meg és teendőit a törvényben meghatározott módon az idők pontos betartásával teljesítse, a megyei közgyűlés vonatkozó határozatait pedig késedelem nélkül terjessze fel hozzá. A választók összeírásához szükséges táblás jegyzékeket a miniszter később közvetlenül a központi választmánynak küldte meg.

154 A bizottmány az 1868. évi utolsó közgyűlésén a választmány megalakítását az 1869. január 12-én tartandó közgyűlésére tűzte ki, egyben elhatározta azt is, hogy az 1869. évben szintén évnegyedenként fogja a rendes közgyűléseit megtartani.

155 A hivatkozott miniszteri rendeletnek eleget teendő a január 12-ére kitűzött rendkívüli közgyűlésén a bizottmány a saját kebeléből 67 névszerint felsorolt, nagyrészt a nemesi rendhez tartozó egyént választott meg a központi választmány tagjává. Rajtuk kívül tagokul jelölte ki még a szekszárdi, a bátaszéki, a tolnai, a paksi, a dunaföldvári, a dunaszentgyörgyi, a faddi, a varsádi, a kölesdi, a pincehelyi, az ozorai, a hőgyészi, a szakcsi, a dombóvári, a döbröközi, a bonyhádi, a zombai és a teveli községi bírót is. így a választmány tulajdonképpen összesen 81 tagból állott.

156 Az uralkodó a megválasztandó országgyűlési képviselőket az 1869. április 20-án általa személyesen megnyitandó országgyűlésre hívta egybe. így a választásokat sürgősen kellett lebonyolítani, illetve megtartani. A választások azonban már nem folytak le olyan simán, mint 1848-ban és 1861-ben, úgy hogy a főispán az 1869. március 1-én tartott első negyedévi rendes közgyűlésen már arról számolt be, hogy a választások során egyes községekben zavargások voltak, sőt néhol a központi választmányi tagokkal és összeírókkal szemben még tettlegesség is előfordult. így például amikor Bartal György, jobbpárti képviselőjelölt Pincehelyen a plébánia udvarán programbeszédét tartotta az ellenzéki balpárt vezetői által 208