Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: Tolnavármegye és a rendi országgyűlések (1712-1805) • 99

Dr. Horváth Árpád: Tolnavármegye és a rendi országgyűlések (1712—1805) i. A magyar országgyűlésen eleinte minden nemes megjelenhetett és szavazhatott. Később, a XVI. század közepétől kezdve a személy szerinti megjelenés megszűnt. A nemesség ugyanis képviseleti alapon már csak választott követeit küldte el a gyűlésekre. A kérdés az országgyűlés összetételéről és rendjéről szóló 1608. évi I. törvénycikkel nyert végleges szabályozást. Ettől kezdve a törvényhozásban a megyei közgyűlésen választott ablegátusok (küldöttek) képviselték a köznemesi rendet, illetőleg az egyes vármegyéket. Ezek a követek azonban mint az országgyűlés alsó táblájának a tagjai, a napirenden szereplő ügyekben csak akként szavazhattak, amiként arra a megyéjük közgyűlésén elfogadott, pontozatokba foglalt és kezeikhez kézbesített utasításuk szólt. Így az ország vármegyéi, ha érdekük megkívánta, követeik útján, akik az országgyűlés alsó táblájának a többségét alkották, olyan erőteljes befolyást tudtak gyakorolni a törvényhozás munkájára, hogy az országos döntés tulajdonképpen már a megyei közgyűléseken megtörténhetett. A vármegyék ugyanis az országgyűlésen való közös állásfoglalás céljából eleinte csak szóbeli tárgyalások útján érintkeztek egymással. Ennek a szokásnak a gyökerei még arra az időszakra vezethetők vissza, amikor két-három szomszédos megyének közös fő-, esetleg alispánja volt, vagy közösen tartottak egy jegyzőt. Formális átiratokkal történő érintkezés csak II. József idejében kezdődhetett uralkodásának első éveiben.

1 A megyék levélváltása sok gondot okozott utódjának, II. Lipótnak, sőt még I. Ferencnek is. Tolna megyében az 1790. évtől kezdve vált rendszeressé az ország megyéivel átiratokkal való érintkezés.

2 Az utasításokat be nem tartó követeket a megyéknek joguk volt felelősségre vonni, és ha azok magatartásukat igazoló jelentésükben kellően indokolni nem tudták, megbízatásukat megvonva vissza is hívhatták őket. A küldöttek rendszerint a vármegyék vezető tisztségviselői — alispán, táblabírák — és tekintélyes birtokos nemesei közül kerültek ki. A regális, vagyis az országgyűlésre szóló királyi meghívólevél minden alkalommal különösen kihangsúlyozta, hogy a vármegye a diéta kijelölt helyére és idejére „két alkalmas, békeszerető, a közjó iránt érdeklődő olyan követet küldjön ki, aki az országos törvényekben lehetőleg járatos és aki az országgyűlés kezdetére, különbeni büntetés terhe mellett pontosan meg is fog jelenni".

3 A küldöttek a megye pecsétjével ellátott megbízólevelet (credentionalis) kaptak. Annak átvétele alkalmával a közgyűlés színe előtt esküt kellett tenniök arra, hogy a nekik adott utasításokat pontosan betartják, megyéjük érdekeit 7* 99