Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

Velics Antal rendkívül becses adatait Káldy-Nagy Gyula a Duna mente legnépesebb mezővárosára, Tolnára vonatkozóan egy későbbi adattal kiegészíti. 1576-ban Tolna 760 kapuadófizetőjének 46 százaléka (354 adózó) szegénynek van minősítve a török adóigazgatás kategorizálása szerint.

42 A deákok. A hódoltságbeli termelési viszonyok olyan közegben tudták kifejteni hatásukat, amely helyet adott 1549 tavaszán a tolnai református iskolának, a deákok révén értelmiségi réteget képezett ki, nevezetes tanárok, rektorok és püspökök vitték mindenfelé a hírét. Melius Péter, Thuri Farkas Pál, Tolnai Fabricius Bálint, Decsi Gáspár, Pathai István, Veresmarti Mihály, és nem zárhatjuk le a sort a hírneves Sztáray Mihály és Szegedi Kis István tolnai kapcsolatainak felemlítése nélkül. A tolnai iskola működésének negyedik évében, 1553-ban 14 tolnai lakos neve mögött áll a „deák" jelző, ez a szám 1570-ben 23-ra emelkedik. A kereskedelmi és a jövedelemigazgatási funkció azt a követelményt támasztotta a mezővárosi polgárok elé, hogy a tevékenységükkel járó kereskedelmi, pénzügyi, fuvarozói, levelezői és jogi ügyleteket szabatosan lebonyolítsák. Tudniok kellett, hogy miként vámolják áruikat, kinek és milyen mértékig kezeskedhetnek, milyen jogszokások uralkodnak Báta alatt, és milyenek a királyi Magyarország területén. Hasznukra vált a török jogszolgáltatás fortélyainak ismerete és bajbajutott polgártársaik felvilágosítása, végül tollúkkal is szolgáltak. A hódoltságbeli deákokról nagy rokonszenvvel és nem kisebb alapossággal írt Takáts Sándor, aki különbséget tesz az egyszerű koldusdeák, az ennél módosabb parasztdeák és a prókátordeák foglalkozása között. Észreveszi, hogy a magyar kereskedők neve mellett helyenként ott találjuk a deák szót. Gerézdi Rábán és Kathona Géza az iskolázottságra helyezi a hangsúlyt: „hogy valakit deáknak nevezzenek, annak középfokú iskolát kellett végeznie s birtokában kellett lennie legalább a triviumnak, bizonyos fokig a quadriviumnak, s ehhez járult még valamelyes hiteleshelvi vagy másutt megszerzett praxis, amely magával hozta a magyar szokásjog többé-kevésbé beható ismeretét" — írja Gerézdi. „Az értelmiségi réteget a deákok képviselték" — vallja Kathona. Fekete Lajos turkológus a vámnaplókból merítve ismereteit, a kereskedelem kapcsán így ír: „Sokat Kalmár-nak hívtak ... a jobbmódúak közül sokat mondtak ,diáknak', ezek elsősorban posztót szállítottak. "

43 Káldy-Nagy Gyula az eredeti török nyelvű iratok lefordítása nyomán az adófizetés oldaláról közelített a deák-kérdéshez. Tolna mezőváros 1557. évi mezőgazdasági termelésének vizsgálatánál kimutatja, hogy 14 „diákot" írtak össze, de közülük csak egy fizetett a szegényekre jellemző 12 akcsét, a többiek mind 50-et, vagyis a minimum 300 akcse évi jövedelem után kivetett fejadót. Húsz évvel későbbi adatforrásból kimutatja, hogy 16 diákból 3-nak 14—20 kereszt búzái a. 3-nak 2—6 cseber bora, másik 3-nak 15—29 cseber bora, 7-nek pedig 20— 132 kereszt búzája és mellette még 7—82 cseber bora is termett. (Egy kereszt búza 37 liter szemtermésnek, egy cseber bor 42 liternek felelt meg.)

44 Szakály Ferenc a deákos iskolázottságot és a termelést összekapcsolva mutat rá a következő összefüggésre: „A defterek több adófizetőt diáknak mondanak és az ilyeneknek csak a keresztnevét tüntetik fel; tehát valamiféle iskolázottság, deákos műveltség emelte ki őket a többiek közül, és minősítette az öszszeíró szemében ... Anyagi helyzetük jó." ö is felteszi a kérdést, hogy kik voltak a diákok és honnan származott a vagyonuk? Helyesen veszi észre, hogy a diákok a szántóföldet és szőlőhegyet aligha szerezték meg értelmiségi pályán. Földjei70