Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

ket nyilván béresek és szolgák művelték. Ez a feltevés alapos. Mint látni fogjuk Tolna esetében, a „szeginek" száma óriási méreteket öltött, s belőlük kerülnek ki a deákok napszámosai. Végül Szakály azt mondja, hogy a diákok (vagy deákok) „a mezőváros jegyzőjeként vagy más tisztviselőként is működhettek".

45 A deákokról gyűjtött ismereteinket kibővíthetjük a vámnaplók és a szigetvári urbárium lapszéli jegyzeteinek gondos átfésülésével. Az innen-onnan összecsipegetett morzsákból megpróbáljuk kiegészíteni a Duna menti deákrétegről alkotható fogalmat. Vegyünk elsőként egy lapszéli jegyzetet! „Nagy György 1000 darab kősót rabolt el Tolnai János deák tolnai polgártól." Gáspár diák paksi lakos 1560. május 16-án befizet a paksi rév bevételeiből közel tizenkétezer dénárt. Tíz év múlva Pakson Benedek diáknak 440 akó mustja termett. A példák további felsorolásától eltekintünk, összefoglalva ismereteinket megállapíthatjuk, hogy a tolnai reformáció kezdeményezésére beindult iskola egyre több írni-olvasni tudó, a kereskedelmi és pénzügyi életben eligazodni tudó embert képezett ki, melyek egy része a helybeliekből került ki, de a lakosság számához, sőt a vállalkozásokban résztvevők számához mérten is kevés polgárról lehet hitelt érdemlően kimutatni, hogy részese volt a deákos műveltségnek. Az adatok elégtelensége azonban ennél messzebbre vezető kombinációt nem enged meg. Áruforgalom. A mohamedán, a zsidó és a keresztény kereskedők egyidejű jelenléte pezsgő üzletmenetet, sokszínű áruválasztékot, nemes versengést hozott létre. A vallásonként eltérő heti pihenőnapok egyáltalán nem zavarták a kereskedelem működésének (mai kifejezéssel: „nyitva tartás") folyamatosságát. Igaz, hogy az iszlám heti ünnepnapja a péntek, azonban annak eldöntése, hogy dolgozni akar-e és nyitva tartja bódéját, az a mohamedán árus magánügye. Nem úgy szombaton, a zsidók heti ünnepén. A hitbuzgó zsidó ezen a napon figyelmét az imának szenteli, szó sem lehet árusításról. Viszont vasárnap már a mohamedán és a zsidó kereskedő zavartalanul bonyolítja a magyar, rác, görög, örmény és raguzai keresztények pihenőnapja miatt kieső áruforgalmat. A hagyomány szerint Mohamed is kereskedőember volt. írni-olvasni nem tudott, ám ifjú korától — foglalkozása révén jól ismerte a hétköznapokat és az emberek természetét. A vidékünkön megjelenő mohamedán kereskedők, a többi jövevénnyel együtt, új színt vittek az itt folyó kereskedelem palettájára. Boltjuk, vagy egyszerű kis bódéjuk volt az ő küzdőterük, amelyben minden vevőért örömmel megdolgoztak. Csak akkor pihentek, amikor befagyott a Duna, a földutakat pedig befújta a hó, s emiatt szünetelt a közlekedés. Márciusbanáprilisban újult buzgalommal kerekednek fel a messze földeket bejáró kereskedők: hosszú kocsikaravánok és lóvontatta hajók indulnak Tolnából. Borral, marha- és báránybőrrel megrakottan, egy másik karaván gyapjúval, vászonnal, sóval, gyümölccsel, mézzel és szappannal vág neki az útnak. Az irány többnyire Észak- és Nyugat-Magyarország. Visszajövet szövet, papiros, szög, kés, sarló, fazék és pohár tölti ki a hajók rakodóterét és a szekérderékot. Már a XVI. század második felében is ezerszámra hozzák vidékünkre a késeket, kaszákat, a drótot és a szöget Stájerországból. De a magyar Rozsnyó kovácsműhelyeiből is — az 1555 és 1631 közötti évek számadásai szerint — nagy tételben érkezik a hódoltság városaiba és falvaiba a vasáru. Még a török katonai alakulatok is vásárolták a rozsnyói vasárut. A stájer késekhez hasonlóan jóidéig a sziléziai és a morva posztónak is nagy keletje volt minálunk. Sőt, egyidőben az angol posztófajták közül az olcsó kersey-nék (karasia) is volt vevőköre. A yorkshire-i takácsok évi 90 000 vég 71