Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Máté János: Tolna megye társadalmi struktúrájának változása a felsz. után • 415

pesség döntő többségét ugyanis szegényparasztok, illetve föld nélküli agrárproletárok képezték, amit a megye akkori földbirtokviszonyai szemléltetően tükröznek. Tolna megye a felszabadulás előtt a nagy- és középbirtokok megyéje volt. Területének közel 40 százaléka 373, 100 katasztrális holdnál nagyobb területtel rendelkező birtokos kezében összpontosult. Közülük is kiemelkedtek az Eszterházy grófok 61 ezer és az egyházak 19 ezer holdas területükkel. Ezzel szemben a terület fennmaradó 60 százalékán közel 60 ezer család osztozott. Az összes gazdaság 26 százaléka egy holdnál, 63 százaléka pedig 5 holdnál kisebb területtel rendelkezett. A mezőgazdasági foglalkozású népesség közel egyharmadának nem volt földterülete, bérmunkából, illetve napszámbérből élt. A törpebirtokosok és nincstelenek száma családtagjaikkal együtt 150 ezer, a megye összlakosságának 54, a mezőgazdasági népességnek pedig 82 százaléka volt. E magas arány — egybevetve a mezőgazdaság akkori produktumának színvonalával — a megye jelentős mezőgazdasági túlnépesedésére enged következtetni, ami egyben utal a szegényparasztság felszabadulás előtti rendkívül elmaradott, a létminimum alatt vagy annak határán mozgó életszínvonalára, életkörülményére is. Jelentős elmaradottság és szétaprózottság jellemezte Tolna megye felszabadulás előtti iparát, építőiparát is. Számottevő gyáripar ugyanis, amely az ipari munkásság számát lényegesen gyarapíthatta volna, nem települt a megyébe, illetve nem fejlődött ki. Az itteni ipart a segéd nélküli önálló kisipari műhelyek uralták. Az 1930. évi népszámlálás időpontjában például 6981 ipari üzemet tartottak nyilván a megyében, melyek többsége — 64 százaléka — segéd nélkül dolgozott. Ugyanakkor az alkalmazott nélkül működő ipari üzemek aránya a Dunántúlon 61, az országban pedig 60 százalék volt. A 20 főnél többet alkalmazó, tehát a munkáslétszám alapján az akkori viszonyok közepette gyáripari üzemnek minősülő vállalat mindössze 17 működött a megyében, melyek az összes üzemnek 0,2 százalékát képezték. Ugyanebben az időpontban a gyáripar jellegű üzemek súlya a Dunántúlon 0,6, az országban pedig 0,9 százalék volt. Ebből következik, hogy Tolna megyében az iparvállalatoknak az alkalmazottak száma szerinti összetétele már eleve mérsékeltebb számú ipari munkásság jelenlétét tételezte fel, mint általában az országban, vagy akár a Dunántúlon az említett időpontban megtalálható üzemnagyság-szerkezet. Az ipari munkásság tehát a megye felszabadulás előtti társadalmi struktúrájában rendkívül szerény helyet foglalt el, mindössze 7,3 százalékát képezte az összes keresőknek, míg az országban ez az arány 13,0 százalék volt. Még szembetűnőbb, ha az ipari keresőkön belül a gyáriparban dolgozók arányát vesszük szemügyre. Tolna megyében az ipari keresők 26,4, az országban pedig 34,5 százaléka dolgozott a 20, vagy annál több főt foglalkoztató üzemekben. Az elaprózottság és kulturálatlanság jellemezte a felszabadulást megelőzően a megye kereskedelmét is. A megye üzlethálózata vegyeskereskedés jellegű volt, a szakboltok és áruházak csaknem teljes egészében hiányoztak. Az üzletek elhelyezkedését is a profitszerzési lehetőségek határozták meg, aminek következtében kisebb községek, kevésbé forgalmas község-, illetve városrészek, lakott puszták számottevő hányada még üzlettel sem rendelkezett. Ebből eredően a lakosság jelentős része kénytelen volt gyakran hosszú utakat megtenni, hogy mindennapos szükségleteit beszerezhesse, mivel tartalékolásra a szűkös jövedelmekből nemigen volt mód. A kereskedők legfőbb kizsákmányolói voltak 416