Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Ambrus Attila: Az iparosodás három évtizede Tolna megyében • 373

A IV. ötéves tervidőszakban az ipari foglalkoztatottak számának növekedési üteme lelassult, de az iparban dolgozók száma 5 év alatt így is 3300 fővel nőtt és a tervidőszak utolsó évében közel 32 600 főt tett ki. A létszámnövekedés ebben az időszakban is a szövetkezeti iparban volt a legnagyobb (24 százalék). A foglalkoztatottak számának növekedése elmaradt a tervezettől, annak csupán 45 százalékát érte el. Az elmaradást több tényező együttes hatása okozta: — a mezőgazdasági üzemek munkaerő-felszabadítása a tervezettnél kisebb ütemű volt, — néhány termelőkapacitást növelő beruházás megvalósítása áthúzódott a következő tervidőszakra, — a szomszédos megyék iparának elszívó hatása még nem szűnt meg. A foglalkoztatotti létszámok alapján a megye iparának részesedése az ország iparából kismértékben, az 1970. évi 1,7 százalékról 1,9 százalékra nőtt. Az ipari termelés a kitűzött céloknak megfelelően nőtt. Az ipar mindhárom szektorában a termelés növekedése meghaladta az országos átlagot. 1975-ben a megye iparának termelése 64 százalékkal volt több, mint 5 évvel korábban, ami több mint 10 százalékos évenkénti növekedést jelentett. A termelés évenkénti átlagos növekedési üteme közel azonos volt a III. ötéves terv évi átlagos mutatójával. A termelés növekedése már korántsem volt olyan differenciált az egyes szektorok között, mint korábban. A minisztériumi ipar termelése 60 százalékkal, a tanácsi iparé 64 százalékkal, míg az ipari szövetkezeteké 78 százalékkal emelkedett. A IV. ötéves tervidőszakban teljesült az iparfejlesztés azon célkitűzése is, hogy a termelésnövekedés mind nagyobb részét a termelékenység emelkedése biztosítsa. Az egy foglalkoztatottra jutó ipari termelés 1970—1975 évek között 48 százalékkal nőtt. A termelésnövekedésnek átlagosan 79 százaléka származott a termelékenység emelkedéséből. Ezen belül a minisztériumi és tanácsi iparban 80, illetve 100 százalékot, a szövetkezeti iparban pedig 65 százalékot tett ki a termelékenységi hányad.

126 Az exportátadások növekedése ebben az időszakban is meghaladta az ipari termelés növekedésének mértékét. 5 év alatt 87 százalékkal nőtt az exportértékesítés és 1975-ben már csaknem 1,4 milliárd Ft-ot tett ki. Az exportátadások az ipar mindhárom szektorában igen nagymértékben nőttek, de ez a szövetkezeti ipart jellemezte leginkább, ahol a növekedés 180 százalékos volt és ezzel a megye exportjából való részaránya az 1970. évi 19 százalékról 29 százalékra emelkedett. Legnagyobb mértékben a mechanikai mérőműszer, zománcedény, lábbeli, aktatáska, gyümölcs- és főzelékkonzerv exportja emelkedett.

127 A tervidőszakban az iparfejlesztés — a megye településhálózat fejlesztési tervével összhangban — területileg koncentráltan történt és lényegében a megye településhálózat fejlesztési tervében meghatározott 7 ipari centrumban valósult meg. Ezek között is elsősorban Szekszárd és Dombóvár városokban történt lényeges iparfejlesztés, ahová az összes ipari létszámnövekedés 2/3-a összpontosult. Ennek következtében a felsőfokú és középfokú települési központokban az ipari foglalkoztatottaknak nemcsak a száma, hanem az aránya is nőtt az alsófokú központokhoz és egyéb településekhez viszonyítva, ami az ipar területi koncentráltságának javulását eredményezte.

128 Az üzemek nagyságrendjében az 5 év alatt csak kisebb változások következtek be. A tervidőszak végén továbbra is kis- és középüzemek jellemezték a megye iparát. Nem jöttek létre 2000 főnél többet foglalkoztató üzemek. Az 1000 fős létszámot meghaladó üzemek száma 7-ről 10-re emelkedett. Ezen kívül 1975406