Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Ambrus Attila: Az iparosodás három évtizede Tolna megyében • 373

— Bátaszéken 8 tonnás, — Pakson 14 tonnás új sütőüzem, illetve kenyérgyár létesítése." TI. Minisztériumok és főhatóságok irányítása alatt álló gazdaság fejlesztése: NIM: Dombóváron olaj fogadó állomás létesítése, a Bonyhádi Zománcgyár rekonstrukciós bővítése, KGM: Az MMG szekszárdi gyárának II. üteme, Él. ip. M.: Szekszárdon tejipari üzem — vaj- és sajtgyár — létesítése, Tamásiban tejipari üzem — sajtgyár — rekonstrukciós bővítése. Tamásiban baromfifeldolgozó, vagy konzervüzem létesítése, Tamásiban keményítőgyár és feldolgozó létesítése, Dombóváron 1000 vagonos hűtőház építése, Kip. Min.: RBMV szekszárdi telepének rekonstrukciós bővítése, Szekszárdon új üzem — bőrdíszmű, vagy konfekció — létesítése, Dombóváron a kesztyűgyár bővítése, vagy új üzem létesítése, a Bonyhádi Cipőgyár rekonstrukciós bővítése, Pakson új bőrgyár létesítése, Tolnán frottírgyár létesítése.

105 Ezek után igen nagy jelentőségű volt az a lépés, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága 1965 évben foglalkozott a megye további iparosításával. Ebben is a vidéki ipartelepítés és az ésszerű területfejlesztési politika megvalósulása tükröződött, aminek hatására céltudatosabbá, tervszerűbbé, lényegesen gyorsabbá vált és hatékonyabb lett a megye iparosítása. A Politikai Bizottság 1965. december 21-én tárgyalta a „Tolna megye helyzetéről és fejlesztésének elképzeléseiről" szóló jelentést, amelynek alapján határozatot hozott megjelölve benne a megye gazdaságfejlesztésének további irányát. A jelentés, amelyet a párt megyei vezető testületei beható elemzés és vita során fogadtak el és terjesztettek a Politikai Bizottság elé, a megye általános gazdasági-társadalmi helyzetével, fejlesztésének lehetőségeivel foglalkozott, kiemelve a megye ipari elmaradottságát, a gyorsabb ütemű iparosítás objektív szükségességét. A jelentés az ipar helyzetéről megállapította, hogy Tolna megyében szétaprózottak és kicsik az üzemek, csupán 8 helyen foglalkoztatnak 500-nál, kettő üzemben 1000 főnél több dolgozót, az üzemek 70 százaléka még mindig 50 fő alatti létszámú. Az iparban foglalkoztatottaknak 1,2 százaléka jut a megyére. Szekszárdon a keresők 19,7 százaléka dolgozik az iparban, a megyében itt a legmagasabb ez az arány, viszont az országoshoz, a többi városokhoz viszonyítva ez még mindig alacsony. Az ipari foglalkoztatottságban utolsó a megye, fele az országos átlagnak, ugyancsak elmaradt az országostól az iparfejlesztés üteme, 1965-ben a beruházások nagyságában is az utolsó. Űj üzemek telepítésének szükségességét jelezték, amelyet elsősorban a munkaerő-szempontok határoztak meg. A korábbiakhoz viszonyítva már reálisabb felmérés alapján állapították meg, hogy 10—15 évre Szekszárdon 8—10 ezer főnek kell munkaalkalom, Dombóváron 2800—3000 főnek — elsősorban női munkaerőnek —, Tamásiban 3000 dolgozó számára az élelmiszeripar kiépítését tekintették megvalósítható tervnek.

106 A gyorsabb ütemű iparfejlesztéssel kapcsolatban a jelentés leszögezte: „A megye egész további fejlődése érdekében szükséges az ipar fejlesztésének a II. ötéves tervben biztosított ütemét fokozni, a fővárosból kitelepítésre kerülő, vagy teljesen új üzemek megyébe történő telepítését eszközölni és gyorsítani" 396